Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

Könnyű, és szokásos is úgy értelmezni a haldokló Jézus szavait, mintha sorsa miatt perlekedne Istennel a 22. zsoltárt idézve: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Munkácsy képe arra a felismerésre vezeti a figyelmes szemlélőt, hogy nem a lelki sötétség keserű szavai ezek Jézus ajkán, hanem a felismerés utolsó lehetőségének felkínálása az írásokat jól ismerő főpapok és farizeusok számára. Jézus „intonálja" a zsoltárt, és ők a kereszt alatt folytathatnák ezt az imát. Jézus már fennhangon nem tudja végigmondani, de aki a versfő után folytatni tudja ezt a zsoltárt, az rádöbbenhet, mi is az, ami éppen most „beteljesedik". így énekel az évszázadok távlatából a zsoltáros Dávid: „...a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Atlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorost vetettek." (Zsolt 22, 17-19) Az évszázadokkal korábban keletkezett, bibliai formájában talán két vagy több költeményből egybeszőtt ének a zsoltárok tipológiája szerint kettős karakterű királyzsoltár: az elhagyatottság és a bizalom imádsága. Valahol Izrael történetének homályában egy száműzött, áldozattá vált király, vagy az ő nevében megszólaló költő panaszolja el szenvedéseit és kapaszkodik a kétségbeesésében is dicsőített Istenébe! Jövendölés-e ez a messiásról, vagy valaha valaki által valóságosan megélt sors? Biztosan nem tudhatjuk. De azt igen, hogy ezt a zsoltárt a zsidó hagyomány Dávid királynak tulajdonította, és Jézus korában is igen jól ismerték,