Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

emlékezetét, és magukat is egyfajta szabadítónak tekintsék. A főpap „hivatalból" volt itt, hátha a „gonosztevők" az utolsó pillanatban megbánást tanúsítva papi áldást, imát kérnek haláltusájukhoz. De egészen más történik! Az áldozat imádkozik értük, a jobb lator tér meg, és az igazi főpap, Jézus mondja ki az üdvösség feloldozó ígéretét: „Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."'(Lk 23,43) Dolga végeztével útnak indul a hóhér is, őt is megilleti az ünnepi vacsora és a másnapi nyugalom. Létrája kettéosztja a képet, és egyúttal átvezeti tekintetünket a másik főalakra, a lovasra. Az ún. arab lovas e csoport központi figurája. Jézus mellett rá vetül a legerősebb fény. Ez a kiemelt helyzet már mutatja, hogy az ő alakja is szimbolikus, és sokkal jelentőségteljesebb annál, hogysem egynek tekintsük a résztvevők közül. Mögötte sötét arcok, gonosz indulatok... „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Munkácsy igen jól sűríti a történéseket, s ezzel felidézi az evangéliumok mondatait. Mint már volt szó róla, a művész valószínűleg azért tér el a konvencióktól, és nem a lelkét kilehelt Jézust, hanem még az élőt ábrázolja, hogy a meggyalázott Szenvedő Szolga szavait örökké jelen időben halljuk. Gyötrelme, ruháinak elosztása és a felkiabált gúnyos szavak — „Az Úrban bízott, mentse meg öt" - Jézusnak azt a zsoltárt juttatják eszébe, amelyben ez az ironikus mondat is elhangzik, és amellyel az itt megélt események döbbenetes tartalmi és formai egyezést mutatnak.