Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 5. Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében

Egyszerű helyen járva okosabban teszi a látogató, ha nem kopogtat, mert ennél a rigmusnál, hogy: Kinn tágas, benn szoros, Kürtőre kormos, még különbet is hallhat. Kopogtatni nem szokás. A régi hiedelem szerint ugyanis a kopogtatásra adott „szabad, lehet" választ a Gonosz magára vonatkoztatná, és a látogató mellett a házba osonna. A sokszor igen drasztikus rigmusok voltaképpen tehát nem a látogató személyének, hanem a nyomába settenkedő gonosznak, rosszfélének szólnak. A másfalusi ember belépéskor leveszi a kalapját, megmondja a nevét és hogy honnan jött, pl.: „N.N. a becsületes nevem, Újfaluból." „Isten éltesse" - válaszol a gazda, és ő is megmondván a nevét, hellyel kínálja meg a látogatót. Felszólítja, hogy tegye fel a kalapját. Ha módosabbnak látszik, az asztal melletti lócához tessékeli. A jövevény aztán: „Hát hamarosan megmondom, mi járatban vagyok,, szavakkal bevezetve előadja mondanivalóját. - Ugyanígy cselekszik a házhoz nem járatos falubeli is, azzal a különbséggel, hogy nem mutatkozik be. Ha nem ismernék és a beszélgetésből sem tudnák kihüvelyezni kilétét, akkor másoktól kérdezősködnek utána. A kb. egykorúak azonban a nagy községben is ismerik egymást. Öregebbek meg is kérdezik a fiataltól: „Ha meg nem sértem, kedves, kinek a fia? Olyan ismerős ránézve..." - Figyelmesebb idegen, ha a pitvarban nem talál senkit, elkiáltja: „Jó napot kívánok!" És megvárja, míg a házajtót kinyitják, és kinéznek. „Nem ront be." A család által ismert ember, ha ritkán fordul is meg a háznál, nem veszi le a kalapját. A szíveslátás foka elsőbben is abban nyilvánul, hogy hova ültetik; a kemencepadkára, az ágy mellett álló székre, vagy a „főhelyre", az asztal mellé. A megbecsült vendégnek „helyet törülnek". A háziasszony letörli kötőjével a lócát, széket, ahova ültetik. Ha kora délelőtt köszöntött be, a gazda pálinkával is megkínálja. „Isten éltesse" kívánsággal szokás elfogadni a poharat, amire ez a válasz: „Egészségére kívánom." A szívesen látott embert nemcsak a ház elejéig, hanem a kapuig kíséri a gazda, és a kaput is ő teszi be utána. A kellemetlen látogatót azonban még hellyel kínálni is „elfelejtik". Jöttére a házimunkát sem hagyják abba, sőt nagyobb szorgalommal végzik. Elmenőben ki se lépnek utána a házajtón. - Női látogatót nem szokás az asztal mellé ültetni, hanem a padkára, vagy az ágy melletti székre. A szokások rendjét ma már mindenütt megbontotta a divat és a szép rend helyett elszomorító zűrzavar támadt. Külső behatás az előző korszakokban is volt, de szinte észrevétlenül olvadt szét a népi lelkiség kohójában. Erre az olvasztó tűzre volna most (talán sürgősebben, mint valaha) felette nagy szükség. 6. Hiedelmek A bihari népre nem lehetne általános jellemzésül azt mondani, hogy babonás, de bizony egy-egy fuvallatra még felparázslik a lelkekben az ősi hiedelem hunyó üszke. Jeles napoknak, misztikus cselekedeteknek fakuló színe sokszor kivirít. Vannak, akik eleimormolják a rontások, tétemények, kötések ellen való kopott pogány igét, mert hátha mégis ...! Vagy hetven esztendővel ezelőtt pedig még öreg táltosok (vagy ahogyan itt ejtik: tátusok) kódorogtak mocsári falvainkban, és neves boszorkányok, tudományos pásztoremberek éltek itt, akiknek szárnyon járt a hírük. Nem hiába innen, a bihari és a szomszédos békési mocsarak közül indult ki Vatha felkelő pogány serege, de a rét fiainak a lelkében sok