Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 34. A sárkány a sárréti nép hiedelmében

sárkányt, egy kis halomban. Erről azt híresztelték a régi öregek, hogy egy láda pénzt őriz a halom gyomrában. Összetekergőzve ott ül a kincsen, kampós körmeit belevetvén a vas ládába. Maga gyűjtötte, azért félti. Mindegyik sárkány szereti a pénzt. Ha mérges, avval kell meghajítani. - Ritkaborz egyik laponyagjában szintén lakott sárkány. A lyukból messzire hallatszott a szuszogása, éjszakának idején pedig Zsombokakolig feltetszett a belőle kiáradó kék, meg veres világosság. Az ecsegi gulyások tejet öntöttek bele. Nem is esett semmi káruk. A szomszédos határokról, Magyarkáról, Karahátról tünedeztek a tehenek. - Mikor az irázi rétről elvitték a vizet, ott is találtak nagy kerek sárkánylyukat. A földkúthoz hasonlított. Csökmőről, Komádiból. Ugráról járt ki a nép a nézésére. Aztán még sokáig ijesztgették vele a rakoncátlan gyerekeket: „Belelöklek az irázi lyukba". - Pákászféle emberek azt mondják, hogy néha a láp alá is bebújt a sárkány. Ezt arról lehetett megismerni, hogy ahol volt, azon a helyen felpúposodott a láp. Ilyenkor összeverődtek a kurázsis emberek és közös erővel sárkányt öltek. Lápmetszőt, csáklyát, horgot vertek a lápba. Volt olyan is, akitől nem messze úszott el a sárkány. A Dobti-tisztán történt ez. Egészen alá volt merülve és úgy verte a farkával a vizet, mintha eső esett volna. - Szerepi lakos öreg Rácz Páltól hallottam, hogy az ő idejében a Tapogatósnál, az Oberettyó partján fekvő kékszájú sárkánytól rémüldözött a falu hiszékenyebb népe; fehércselédek, gyerkőcök, de még némelyik ember is. Az egyik azt mondta, be talál jönni a faluba /(oszt mit csinálunk akkor!), a másik attól félt, hogy dögvészt csinál. No, mikor aztán itt voltak a mérnökök, partot is megbizgatták, de bizony nem találtak ott semmit. Élt Ecsegen bizonyos Perge nevezetű számadó. Bajomi öreg Demjén Sándor mondta, hogy ez sokat tudott volna beszélni a sárkányokról. Tőle hallotta, hogy a sárkányok azért nem szaporodnak el, mert a nőstény hét esztendeig hordja a fiát, a másik hét évig pediglen szoptatja. Azután pedig szüntelenül vívnak, marakodnak és így egymást is pusztítják. Ha valamelyik szopós gyereknek csak egy gyúszűnyi sárkánytejet adnának, már annyival elörökölné tőlük a mérgüket. A vérük ellenben hasznos. Aki megkeni vele a szemét, az meglátja a földbe elásott pénzt. Az is szerencsés ember, aki a fogára szert tehet. - Ez utóbbira maga az öreg Demjén is tudott példát. Volt egy Túrkevére való komája, ez szántás alkalmával talált egy akkora sárkányfogat, mint az ember két hüvelykje összetéve. Madzagon a nyakába akasztva, az inge alatt hordta. Attól kezdve senki sem mert ujjathúzni a fiúval, olyan erőt adott neki. Félkarral hányta a tele zsákokat s egymaga húzta el a nagy szekér búzát. Bezzeg pályáztak is rá a fattyúk! Hányszor volt úgy, hogy altában kiakasztják a nyakából! A jog adott-e neki valamilyen sejtést, vagy hogy', de legmélyebb álmából is felserkent. Mindig csak dolgozott a nagy erejével, nem törődött se a lánnyal, se a kocsmával. A sárkány fölött csak a táltosnak van hatalma. Ez nála is erősebb. Ennek hívására fényes nappal is előbúvik lyukából. A vén Vicsak táltos mondta volt: „Ott a Ferendeki-halom, abban van az én lovam, annak nem kell kantár!" Mindenki tudta, hogy a sárkányra gondolt. A gyarmati táltos meg az Apavára hatalmában lévő kincset akarta a sárkánnyal felkapartatni.

1 2. A leghíresebb sárréti táltos, a XVIII. és XIX. század fordulóján élt békési születésű Csuba Ferenc is elsősorban a sárkánnyal együtt említődik az írásokban és a szájhagyományban.

2 1 A sárréti táltos-hitről: Szűcs Sándor: Táltosok és boszorkányok a Nagysárréten. (Elhn. 1936.) Ua.: Néprajzi vonatkozások Bihar Vármegyében. (Nadányí Z.: Bihar vm. Monográfiája. Bp. 1938.) 2 Csubáról és a csökmőieket csúfoló sárkány-históriáról: Györffy István: Nagykunsági krónika. Karcag 1922. 106.1. és Dömötör Sándor: A csökmői sárkány históriája. (Debreceni Szemle, 1934.) Az ott mondottakat nem ismételve, néhány adattal járulok c témakörhöz. Megemlítem azt is, hogy a sárréti mendc-monda ma is élőink tüntetik fel Cs.-t. Van öreg ember, aki gyenneksége idejéből, mint személyes ismerőse emlékszik rá. Valamelyik szellemi utóda használhatta fel nevét. - Értesüléseim szerint Biharmegyc levéltárában is vannak Cs. Ügyét tartalmazó periratok. Ezek átnézése azonban nincs módomban. (1794-ben, derecskéi csalása miatti vallatása során "szegény együgyű zsellér cmbcr"-nck mondotta magát.)