Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 31. A karcagi lejtős

Sejteti ez a nóta, hogy a legények nemigen restelkedtek a megtáncoltatás miatt és szándékukat se rejtették véka alá. Sőt, arra is van példa, hogy a nótában világgá kürtölt szándékukat valóra is váltották. Öregek emlegetik, hogy működött valamikor Kisújszálláson egy komisz csendbiztos. Borsos Gubának csúfolták az ügyesbajos emberek. Azt mondják, hogy nem ésszel, hanem vassal, bottal kereste az igazságot, de ha volt, aki bankót terítsen a szemére, akkor nem is kereste. Aki egy lovat adott neki, az kettőt elvihetett, - persze nem az övéből! Egyszer valami tolvajlási ügyben nyomozódva, negyedmagával a határbeli tanyákat, pásztorszállásokat zargatta. Gondolván, majd hűsölnek, és isznak egy keveset, beültek a karcagi határ szélén, a kunhegyesi út mellett álló Tíbuci-csárdába. Mikor kijöttek, a lovának csak a hűlt helyét találták. Valaki elkötötte a kútágasról. Soha nem került meg se a ló, se a tettes. Egy Birkás Ferkó nevezetű bojtárt vettek gyanúba. Hiába istenkedett, hogy ő ártatlan, színét se látta a lónak, vallatás során cudarul eljáratták vele a karcagi lejtőst. Ettől kezdve Ferkó gyakran dalolgatta az imént idézett nótát. Bújában, keservében addig dalolgatta, míg egyszer a Kőhalmi-csárdában, Kunhegyes alatt, rászólt egy ott csendeskedő, magánosan borozgató nagy barna legény: Abban a kamatfizetésben részvényes leszek, komám! Mégpedig hamarosan, nem hónap, hanem ma! ... Senki se ismerte a legényt. Kicsoda, hová való? - senki se tudta. O azonban járatos lehetett errefelé, mert nagyon jól tudta a dörgést. Talán bizony a Ferkó ügyébe se illetéktelenül avatkozott ... Ki tudná! ... Ferkóval mindjárt összedugták a fejüket és szót értettek egymással. Borsos Guba, mint násznagy, egy kunhegyesi lakodalomba igyekezett. De csak a Kakatér gátjáig jutott. A nádas szélén közrekapta a két nagy markos legény, és se irgalom, se kegyelem, duplán megtáncoltatták. Kitöltvén rajta mérgüket, otthagyták a gáton, gyalog és mezítláb, hogy csúfságát le se tagadhassa. - Sarkantyús csizmáját amúgy is le kellett húzni a lábáról, mert a táncszabály így kívánta. A lován meg Ferkó nyargalt el távolabbi vidékre, miután bebizonyította, hogy a karcagi lejtőst csendbiztos is el tudja járni, ha van, aki muzsikáljon neki. 40. ábra. Valerio: Betyár