Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása

A tagosításig többször változott a határ ezen beosztása. A legelő rovására. 1871-ben a szabad telkesek tagbirtokát osztották ki. Ugyanez évben kerültek kiosztás alá a zsellérlegelő illetőségek, a Törökhalomnál és a Keresztérben. Ez utóbbi helyet szőlővel ültették be. Jelenleg két legelője van a határnak: a község körüli gyep az aprójószág-legelő, a Porosköz pedig a nagyjószág-legelő. A gyepen szokták aratás után összehordani a termést cséplésre, ez a lóger. Szintén itt tartják a - rabéi útfélen - az országos vásárokat. A vásártéren van a cédulaház, és a vásárokra hozott jószágok számára a korlát. A Gyalogér úti gyepen van a heti jószágvásár tartására szolgáló korlát, és itt találjuk a vágóhidat is, mely ezelőtt a Vár utca végénél volt. Ugyancsak a legelőt kevesbítik a kert alatt sorakozó nagy gödrök, melyekből a kertet töltögették fel. Ennek ellenére 1879-ben meg a Tisza gátszakítása következtében 1888-ban, mikor a víz visszakövetelte régi jogait, ár alá került a kert nagy része és a szőlőt magas káka, nád, gyékény verte fel. A Gyalogéri és a Bárándi úton levő udvarok alsó végei és az itt lévő épületek szintén vízben álltak. 88-ban kellett rendbe hozni a régi előgátat. A határ birtoklási módjáról részint szájhagyományok, részint írott emlékek a hajdú világtól kezdve adnak áttekintést. Györffy István a hajdúk főfészkének mondja a Sárrét mocsarai között épült bajomi várat. Valóban az volt. Elsőül tűzték ki itt a Bocskai-felkelés zászlaját. Elsőül is veszítette el a város a kiváltságot, de azért Nagy András kapitányról és a törökkel viaskodó hajdú vitézeiről, a távolabbi országrészekben folyó csatákra itt is gyülekező hajdú seregekről elég emlékezet vagyon. Az itteni nemesek és a betelepített hajdúk között nem volt valami barátságos a viszony; amazok őslakóknak, foglalóknak, emezek viszont a város védelmezőinek tartották magukat s igazságuk érzetében örökösen torzsalkodtak, egymáson hatalmaskodtak. A város tanácsa élén a bíró és a hadnagy állott, a határ pedig, a nemesi birtokokat kivéve a hajdúk közösségéé, a communitásé volt. Már az első kiosztás után azonban minden hajdú úgy használta a neki jutott földet, mint magántulajdont. Nem osztozkodtak a később beköltözőkkel. Úgy emlékeznek, hogy ez időben keveset vetettek, a szüntelen hadjárás még a szántható szigeteket is elvadította. Ami vetés volt, többnyire legázoltatta vagy felperzseltette a török; a ménes, a gulya, a konda szaporodott csak, mert ezt behajtották előle a rétbe. Mindenki annyi jószágot csaphatott a legelőre, amennyi neki tetszett. Ez a helyzet 1700-ban megváltozott. Ekkor ugyanis Lipót király a hajdúk szabadalmait megszüntette s birtokaikat a físcus lefoglalta és uradalmi adó alá vetette. Majd pedig 1703ban Bajomot és a környékbeli többi hajdúhelyeket (Derecske, Kaba, Újfalu, Konyár, Sáránd, Bagos, Sass, Kornádi, Gáborján) herceg Esterházy Pálnak adták zálogba 100.000 forintért. Végül 1745-ben az Esterházyak ezt a területet királyi adományként megkapták. Nagy volt a jogvesztettek elkeseredése, a herceg embereinek ellenszegültek, gulyáit szétugrasztották, pásztorait félholtra verték. Hadnagy Nemes István egy ízben megtiltotta a herceg jószágainak a város alatti elhajtását. 1797-ben pert indítottak jogaik visszaszerzéséért s folytatták azt 1848 után is. Az eredménye 1866-ban létrejött egyezség lett, mely szerint a hercegi háznak örök joggal átengedték a határ bizonyos részét víz alól szabadult föld és legelő illetmény címén, a földesúri jog elismerésével. A hercegi birtok nem sokkal ezután eladásra került. Határunkra eső részét Lovassy Ferenc és Móricz Pál vette meg. Ezek a Lovassy- és Csillag-tanyák. A Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (1851. I. k. 72. 1.) szerint községünk határa így oszlik meg: 13.776 hold nádat, gyékényt termő rétség, 1.271 hold úrbéri, 1.000 hold curiális szántó, 526 hold úrbéri, 600 hold curiális kaszáló, 1.100 hold legelő, 100 hold szőlőskert, összesen 18.373 hold. Lakóinak száma 3.895. - Természetesen a rétből