Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása
A község további növekedése nem olyan alakban történt, ahogyan azt az alaprajzot szemlélve kézenfekvőnek tartanánk: újabb félkör alakú tizedekben, hanem - elnyúlva Kisbajom és Telek nevű régi telephelyek felé. Előbbi formát a közület életét egy gyújtópontba hozó városiasodás szülhette volna, ennek azonban nem lévén meg feltétele, a körülmények a másikat hozták létre. Kisbajomról már az eddigiek folyamán is láttunk egyet-mást. Hozzátehetjük a mondottakhoz, hogy a hajdúkapitányok védelme alá idemenekült környékbeliek valószínűleg ezen a helyen kaptak szállást. Bár ha az árvizek veszélyeztették is, alkalmas volt erre; a mocsár és az erek (Gyalogér, Keresztér) nádasa elrejtette, az ellenség útjában pedig fedezte a vár és a palánkkal körülvett helység. Amikor már az utóbbiak nem jöttek számításba, és a török gyakran szétkergette, irtotta a lakosságot, a jövevények elszéledtek és így pusztán maradt. Láttuk, tulajdonképpen a vízszabályozásokkal ősi életmódjukban megbolygatott rétész féle népség kezdett ismét ideköltözni, akik ragaszkodtak a réthez, annak utolsó, tenyérnyi maradványáig. Majd pedig teljesen eltűnve az, a helyét elfoglaló uradalmi földek adtak napszámos munkát a foglalkozást változtatott szegénységnek. De a víztől mentesített föld gazdaembereket is hozott ezen telephelyre. A Teleken valamikor az Esterházy hercegek kastélya volt, de ennek már nyoma sincs. Földművelő napszámosok lakóhelye lett. 1911-ben épültek itt az első lakóházak. Kisbajomtól a vasútvonal (Püspökladány-Szeghalom) választja el, melyet 1896-ban adtak át a forgalomnak. A vízszabályozás utáni határt az 1869-i térkép mutatja be. 47 A község körül az úrbéres közlegelő terül el, összezsugorodott maradványa az ezelőtti nagy területeknek. Az állattenyésztés mindinkább háttérbe szorul, már csak a Szent-Mihály napja utáni határszabadulás és a még mindig jelentékeny kaszálók kedveznek neki. E legelőkön azonban más célokra szolgáló foltok is vannak. A község alatt vályogvető gödrök sorakoznak: a Sorompónál a Somogyi-gödör, a Gál-sorompónál a Gál-gödör, a Deák Ferenc utca végénél a Rózsa-gödör, amarrébb a Sirály-gödör, a Rákóczi út végén a Gamma-gödör, melyet 69ben még megkerült a rabéi országút, ma átvágja, ezen túl vannak a Fertő nevű nagy gödrök. Ezekből utcákat, udvarokat is töltöttek. A törököktől emelt Szöllőhalmon 48 és Törökhalmon temetők vannak. Még a víz uralma alatt felfogták ezeket, itt nem futotta meg a sírokat az ár. A községtől északra szöllőskert van, gerágyával kerítve, bent pajtának nevezett kunyhókkal és kis présházakkal. Az 1800-as évek elejéről Sziget-kertnek mondják a protokollumok, mivel valóban szigeten fekszik, a Gyalogér, Malomér, Keresztér között. Hajdan jószágteleltető hely volt ez. Az itt eső Keresztéri porongról azt tartja a régi mendemonda, hogy hét szürke csődör ára van benne eltemetve. - A kiszabott legelőn túl eleinte nagyobb részben még kaszálók, de mindinkább eke alá fogott földek terültek el. Ez a rész a bárándi határ szomszédságában a Kincses, alatta a Gátköz, mellette az Előgátköz, azután a Határranyúló-dülő, Nehézné-laposa, Berek, Csutak-árok, Korhány, Hosszú-dűlő, Koldus-dűlő, Borjú-dűlő, falu felőli végében a Belsők földje, Szil, Görbe-sziget, itt van a város tagja. A Szilben van egy régi ún. Szíl-kút, mely arról nevezetes, hogy a szörnyű emlékezetű 1863. évi aszály idején csak ebben volt víz, sem a határon, sem a faluban másutt. A rét helyén a nemesi tagbirtok és az uradalmi tagbirtok van. A dűlőutak a mocsármaradványok, posványok kerülgetése miatt éppen olyanok voltak, mint a község utcái: szeszélyesen kanyargósak. A tagosításkor tették őket egyenesebbé. 47 Bajomi kh. Haranghy Bálint i. térképe 48 Mint neve mulatja, előzőleg szőlővel lehetett beültetve. Erről azonban sem írás, sem emlékezet nem szól.
