Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása
beszél egy óriási törökről, aki a Szöllőhalom tetején csúfondároskodva fordította bő bugyogója ülepét a falu felé, hogy lőjjenek bele, ha senki sem mer vele viadalra szállni. Egy vitéz kiment neki, de bizony nem jött vissza többet, fejét sokáig sütötte a nap egy hosszú póznán. Viszont azt is őrzi az emlékezet, hogy a magyar vitézek a törökök ágyúzása közben a palánkon táncoltak arra a nótára, hogy Egyedem-begyedem hajdú tánc, Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, Csak egy kopasz verebet. A kopasz veréb pedig a kopasz török volt! Az efféle magyar módra épült várak azonban csak úgy fogták fel az ellenség támadását, ha minden 10-15 esztendőben alapos renoválásnak vetették alá, mert ez idő alatt kissé legyengültek, a fa korhadt, rothadt, földfaluk omladozott. így pusztulhatott el a bajomi vár is. Utolsó birtokosa nem javíttatta, mivel már valószínűleg az erdő is tűnőfélen volt, hiszen mondják, hogy a török is irtotta és égette a sorsára hagyott erősséget, aztán könnyűszerrel megemésztette az idő. Falait elhordták, dombjait lenyesegették az utódok és feltöltötték vele a lapályos udvaraikat, folydogáló utcáikat. Helyét udvaroknak fogták fel és benépesítették. Már Petneházyné megkezdte a várterület felosztását, amikor Birtalan Szilágyi emlékirata szerint a városnak adta a Várkertet, ahol neki halastava és madaraskertje volt. A fából való vártemplom is annyira rogyadozott már, hogy 1753-ban fel kellett építeni a ma is állót, a vár tönkrement építményeinek tégláiból, Szűcs István bíró, Vasváry István hadnagy, Szalay Mihály és Tunyogi Mihály gondnoksága idején. 44 Kivehetőleg ez időtájban már a város fentebb említett malma is létezett s bizonyára a várhelyet már új tized foglalta el. Az 1800as évek elején a községi óvoda udvarán még volt egy nagy halom maradványa, melynek puszta környékére a szomszédos gazdaudvarokból a trágyát talicskázták fel. A Gyalogér út és a Kossuth utca közé eső tizedet az ér száradása után szélesítették ki, bekerítve annak alacsonyabb árterét is. Az udvaroknak csak a belső utcára volt nagykapujok a járművek számára, alól csak kiskaput hagytak, mivel erre másként kijárni, mint gyalog nem lehetett. Ezért hívták ezt a folyást Gyalogémek. Nádkévékből, ízíkkórókból összefűzött, cölöpök közé fogott bürük vezettek át rajta, s ugyancsak ilyenen lehetett hajdan Kisbajomba is átjutni. A községet félkör alakban körülvevő tizedsor a palánk helyén keletkezett, annak pusztulása után ületett meg. A széthányt és részben elhordott töltésen foglal helyet. Emiatt az itteni udvarok általában magasabban fekszenek a rajtuk belül esőknél, különösen szembetűnő ez a volt sorompók helyén. A Sirály-sorompóig levő részt mondják régibbnek. írásos emlék híjával is igaznak vehetjük ezt, mivel a mai Erzsébet körút errűlső szakaszát régen Hajnal utcának hívták, 45 belesütvén a felkelő nap, a túlnan eső Gombosról (a Rudolf körút kiszélesedő részéről) pedig mint faluvégéről beszéltek az öregek. A Sirály-sorompótól tovább eső részeket hadnagy Nemes István mérte és hasította ki ekével az 1700-as évek első felében. Foglárnak nevezik a régi írások. 46 E tizedeknek együttvéve Újsor a népi nevük, mutatva a belső területekhez való időbeli viszonyát. Térképünkön hiányos a sor vége, a valóságban azonban már nem; az OFB által osztott házhelyek teljessé tették. Ma Újfoglárnak nevezik. 44 Építéshez igen érdekes népmonda fűződik, melynek feldolgozása olvasható Györffy István: Nagykunsági Krónika; Karcag, 1922. 100. A torony tetejét 1888-ban javították, azért, van ez évszám a szélirányt jelző zászlón, a torony gombja fölött. 45 Most az utcának megnyitott Cigány-zugot hívják így. 46 Bajomi kh. Nagy-Bajom Városa Protokolluma, 1832.
