Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása

Bekanyarogván a Kalló a bárándi és udvari határokat, ismét visszajön a bajomira, azon a részen, hol a Farkasér - mint mondottuk - északra fordul. Itt a Malomfok révén összeköttetésben van korábbi szakaszával; áradt vize nem tette meg a hosszú kanyargós utat, hanem már ezen átömlött, hogy hamarabb érjen a rétbe. A Malomfoktól kezdve a meder további kanyarulatainak neve: Nyársasér; Tikicsér vagy Tigicsér, rajta az Udvariba vivő út Tigicsérgát nevű hídja; Szarvastóér, mely keresztülfolyik a Szarvastón. Közöttük van a Szabószeg.

10 Azután következik a Bodzásér és a Mákosén Az ér itt ismét elhagyja a területünket s különféle neveken, Udvari és Szerep községeket érintve, szeszélyes kanyarulataival végül Ösvényfő (-tó) tájékán eltűnik a rétben. A bajomi határban azonban még van két kiszakadása: Ferendektőnél a széles, de lapos medrű Ürmösér, melyen emlékezet szerint gyönyörű negyedfél öles nád termett, és a Mákosérből a Gácsér, amelyik mielőtt még a mocsárba öntené vizét, tószerűen szétterül egy mélyebb völgyben: ez a Dobtitiszta, a Dobtihalom közelében." A későbbi időkben ez ér ellen húzták a Gácsérgátat, nehogy a víz elöntse az eke alá szabadított ún. nemesföldet.

12 Innen térjünk vissza azon helyre, ahol - mint előbb láttuk - a Tőgátér kettéágazik. A határ belseje felé hajló ága a Berekér. A Feketeérrel alkotja a Berekzugot. Nevét a hajdan itten létező, jobbadán égerfából álló erdőtől, berektől kapta. Öreg emberek emlékeznek még néhány hírmondónak hátramaradt vén fára, korhadó fatörzsre, és ócska épületekben mutogatnak állítólag onnan vágott gerendát és tetőfákat. A feljegyzés szerint ennek fáiból építették annak idején a bajomi vár templomát is.

13 Peremerdő volt ez s a várépítkezés meg a terjedő földművelés lett a veszte. A Berekér vize gyakran öntözte a Berek nevű füves lapályt s a Nehéznélaposán és a Gátyafokán át magas vízálláskor a Gátközérrel is kapcsolata volt. Az Akasztóhalomtól

14 kezdve a Szarvastóba ömlésig Malomérnek hívatik, mivel e szakaszán a régi időkben több malmot hajtott. Ugyanezért mondják e határrészt Malomköznek. Az Akasztóhalomnál van a Gyalogér nevű kiágazás, félkör alakú kanyarulatát mutatja a mellé települt község alaprajza is. Kb. a Nyárszeglaponyagnál ömlött a rétbe. Medre alsó szakaszát a megyei műút, a vasút és a vasúti állomás töltése temette be. 1829-ben még folyt.

15 Volt az érnek egy Fertő nevű posványa, mely a mostani községnek mintegy harmadát foglalta el. Nevét a Fertőhát őrzi. A Malomeret és a Gyalogeret a Keresztér kötötte össze, medrét az udvari országút tűntette el. A Malomér a Csecsfok, vagy későbbi elnevezés szerint Kiskeresztér medrén át a Nyársasérrel is összefüggött. E medrek egy részét ma a Kiskeresztérbeli szőlőskert foglalja el. íme a fontosabb folyások. Nagy vizek voltak ezek. Egyik régi jegyzőkönyv szerint a legutóbb említett erek némely szárazulataira csak tél idején jégen lehetett behajtani a legelő jószágot.

16 A Mákos, Ürmös-erek és az ugyanitt eső udvari Ferendektő és Csarna környékét beláthatatlan víznek mondja 1807-ben egy öreg számadógulyás.

17 A vizekben valósággal nyüzsgött a halak sokasága. Lehetett válogatni a vészfej és a háló zsákmányában. De nem is volt feltétlenül szükséges ilyesféle halászó eszköz; levetett ingével vagy kötőjével is foghatott halat, aki valamennyire értett hozzá. „Némely ereink oly gazdagok voltak, hogy 10 A hagyomány szerint egy hasonló nevű emberről keresztelték el, aki egy óriás bajvívó törököt ölt meg, és fejét kardjára szúrva hozta haza. 11 Régen szokták a szolgalegénynek bérén felül még egy köblös korpaföldet ígérni a Dobtisztán. Mikor a vízből a szarva hegye se látszott volna ki a szántó ökömek. Na, de a korpál sohase is vetették? - Tiszta = mély víz, melyben nem nőtt vízinövény. 12 A lecsapolt rét földjéből oszlottak a nemesi telkek után. Innen az elnevezés. A határ legtermékenyebb része. - Bajomi kh. Oltai Ferenc: A Nagy Bajomi Úrbéres Köz Legelő és Curiális Tag Birtok Térképe, 1870. és Halász Kálmán: A Nagy Bajomi Szabad Telkesek Tagbirtokának Kiosztási Térképe, 1871. 13 Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti-járása leírása. Nagyvárad, 1875. 508.1. 14 A Bajomi családnak pallos-joga volt, mely később Bajom városára szállolt, és e helyen történlek a kivégzések. 15 Osváth i.m. 492. lapján említett jelentés szerint. Birtalan Szilágyi János bajomi pap emlékirata sebesvizű érnek mondja. 16 Bajomi kh. jegyzőkönyv töredéke (17.). 17 U.o. Címlapjától megfosztott protokollum.