Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása

azokból egy-egy vármegye is megélhetett volna."

18 De nemcsak táplálta az ér a sárrétieket, hanem vize hátán hordta is őket. A távolabb eső falvakból ezeken hajóztak le a rétbe. A bárándiak pl. az Eszterón jártak, de jöhettek a Papér, Farkasér stb. erek fokokkal összefüggő vizén is. A bajomiak főképpen a Gyalogéren jártak le a rétbe, és ezen jöttek fel is onnan. Az Eraljon volt a kikötő, a hajóból közvetlenül udvarára léphetett az itt lakó ember. Vízi út volt a Berekér, Malomér és folytatólagos medrük; a mai Fáskertnél ráeresztették a lápot (pár faderékból, főképp pedig nád- és gyékénykévékből ügyesen szerkesztett sárréti tutaj) s rajta teherrel megrakott szekérrel és lovakkal úsztattak le. A szerepiek is a Berettyó vizén úsztatták a kévébe kötött gyékényt, vivén a vásárra. Télen meg éppen jó út volt az ér jege, inkább jártak rajta, mint másutt árkon-bokron keresztül. A folyások árterületéből nagyon kevés szárazulat, sziget, hát, érpárt, telek porzott elő. A határ másik nagyobbik felét pedig a rét vize nyomta. Áradáskor egybeszakasztotta az Ürmös- és Gácseret, feljött a Törökhalomig, és odább a mostani rabéi kövesútig. Ez utóbbi hely egyik dűlőjét Szilnek írja az 1869-es határtérkép

1

'' és Szilhátnak nevezik ma is. Azért-e, mert itt volt a mocsár széle, vagy pedig a szilfás peremerdőről, miként az öregek beszélik? kezünk közt levő források nem döntik el. A mocsár nyúlványait völgyeknek hívták. Nagyobbak pl. Egeresvölgy, Hatháznál,

2

" Korhányvölgy át a rabéi út alatt a nemesföldeken: Márton Ferenc-völgy végében a Bábavölgy, odább Szikrákvölgye, Kisek-völgye, Hattyasvölgy, Rókavölgy stb. A rét szélét kísérő másik morfológiai alakulat a domb, halom, laponyag, porong. Füzér van belőlük. Pár méter magasak általában, de sok alig emelkedik ki a láthatárból. Kincsekkel álmodók mindet végig vallatták már (mivel csaknem mindegyikhez fűződik valami babonás mende-monda) s csontokat, edénytöredékeket dobáltak ki belőlük. Bizonyos, hogy a történelem korszakaiban rövidebb-hosszabb ideig az embernek telephelyül szolgáltak. Nevezetesebbek: Oldalsziget a Mákosér mellett; Nagyporoshalom az Ürmösér és a Gácsér között, nem messze van tőle a Kisporos-halom, vagy másként Juhódallaponyag, róluk nevezték el később e két ér közti legelőt Porosköznek; hátrább van a Szurdoki porong és a Nagygazos; keleti irányban haladva következik a Dobtihalom, Nyárszeglaponyag, Simahalom, Kődomb, Görbehalom. A Kődombban téglafal maradványaira találtak az áskálók. A hagyomány szerint e helyen templom állott. Erre fele van a Kikzug, vagy e név egy 1841-ből való községi jegyzőkönyvben megőrzött eredeti alakjában: Képzug, ahol valami kőbe faragott kép töredékeit találták meg. A nagyobb halmok füzérein túl aztán az igazi mocsár uralkodott; feneketlen dágvány, dévány, köttláp, zsombékos, hínáros, mély síkok, ingoványok, mindent elrejtő nádasok, gyékényesek, kolokányfészkek. Ha az erek bogai között utat lelt is a jövő-menő, ez biztos vesztőhelye lett. Aránylag még nyáron volt a legbarátságosabb, állatainak mozgalmas, lármás világával. De amikor már beköszöntött az ősz, sűrű, komor köd kezdett gomolyogni felette, ha déltájon megbontotta is némileg a nap, a rozsdavörösre és feketére vált korhadó növényzet között ottmaradt s szürkeségében a járatos pákász is sokszor visszakerült arra a helyre, ahonnan elindult, vízről, fűről, fészekről tájékozódott csak. A rétjárók mondják, hogy a víz sem volt itt egyforma, hát még a fű és a fészek! Télen hósivataggá változott s mindent betemettek a hópustoló viharok, fűzesek, bodzások, cseretek fölé buckákat formáltak a csontfagyasztó szelek. S a láthatár csillogó fehér korongján céltalanul kószáltak a fagyra került, éhes ordas falkák. Dermesztő telek gyakoriságáról tanúskodnak a jegyzőkönyvekben 18 Osváth i.m. 17. 1. 19 Bajomi kh. Haranghy Bálint: Nagy Bajom város határának térképe, 1869. 20 Esik a község alatt a gyarmati országútfélen. Régen szélmalom volt itt, később hat házból álló település. Innen a neve.