Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 17. A Nagysárrét régi disznótartása

Egyesek úgy vélekednek, hogy a konya fül és a keselység idegen fajtákkal való keveredés következménye. Szerintük a tiszta vérű szalontai disznónak is felálló fülei voltak és a lába se volt kesely. Abban is különbözött ez a rétitől, hogy sertéje és a testén egyebütt nőtt szálkás szőrök nem voltak olyan talpon állók, hanem jobban simultak. Tenyésztették ennek ugrai néven ismeretes fajtáját is, valamint a görbedi félét, amelyik világosabb szőrű volt. Táj fajtáinkról a körleveles jegyzőkönyvek is vajmi kevés adatot tartalmaznak. Ha egy-két sertés elkóborgott, vagy tolvajkézre került, nemigen körözték. Inkább csak akkor került ilyesmire sor, ha a szegény ember károsult, vagy nagyobb elhajtás történt. Ilyenkor is csak a jegyét tették írásba és legfeljebb a színét említették meg egy-két szóval. Egyébkénti kinézetével nem törődött a hivatal. A fülére csonka meggyszín disznó, - göndör veres süldő, - balfülére hasított ordas ártány, - piros koca, füle kétszer hasított, farkából el van vágva és az ehhez hasonló rövid leírások semmi többlettel sem járulnak disznófajtáink ismeretéhez. A réti és szalontai megkülönböztetésnek se leltem nyomát községeink régi irataiban. Mindenik megegyezett abban, hogy egyik se volt valami hízékony, zsíros állat. Húsosodtak csak, ha jól éltek. De ami vékony szalonna hasadt róluk, az kitűnő ízű volt. Húsukat is ízletesnek mondják. De ezt alaposan meg kellett főzni vagy sütni, mert beszőttefonta az ember fogát, olyan szálkás volt. Sokat emlegetett másik közös természetük a vadság volt. A hagyomány szerint elődeink a vaddisznóból szelídítették őket. Ősi vad ösztönük idők folyamán is fel-felfrissült. Vén kondások beszélik, hogy a rétbeli kondából elment egy-egy koca a vadkan után. Az sem volt éppen ritkaság, hogy a vadkan kapott be a kondába. A szelíd kanok ugyan vívtak vele, s mivel segítsége nem volt, szélre is szorították, de azért csak megszakította a kondát. Pusztulása viális bojtárlegények emlékezetben maradó tette szokott lenni.

2 A vele búgott disznókat szemmel tartották, és amikor megfiadzottak, malacaikat elszedték, ha a gazda úgy kívánta. Régebben azonban ezt senki sem kívánta. Sőt, miként eleink tették, szelídítéssel is szaporították az állományt. Csalma Peti (igazi nevén Mile István) Sárrétudvari pákász, aki vagy 75 esztendővel ennek előtte még élt, és kinnlakott a zódonyi rétben, meg beljebb a Rakoncásban, a Képtisztában, nagyon értett hozzá, hogyan kell összeszedni a vaddisznó malacait. Hazahozta falusi háza udvarára és halon, dögön, gyékényböndőn nevelte fel őket. A bajomi pákászok közül különösen a Kótiak dicsekedhettek ilyen magukszelídítette malacokkal. De általában minden rétbeli embernek kedvelt szórakozása (és egyben jövedelmi forrása) volt a vadmalacok befogása. Csak a kocákat szedték össze, mert azt tartották az ebben tudós pákászok, hogy ha ezeket szelíd disznó alá tették, vagy tehéntejjel itatták, ,4dnőtték" vadságukat, a kani malacok azonban mihamar elpusztultak. Bajomban a 82 esztendős Váradi Lajos volt réti méhésztől hallottam, hogy gyermekkorában az újfalusi, darvasi és füzesgyarmati csűrhében ő is látott vadmalacokat, hat-hét karika fénylett az orrukban. Szerinte inkább csak furcsaságként tartották őket. Felnövekedvén, többnyire el is szökdöstek, csak az maradt meg, amelyiket akolban tartottak, míg meg nem fiadzott. Viszont arra is vannak adatok, hogy a vaddal való kereszteződést „vérfrissülés"-nek tekintették. A vadmalacot tehát nem csupán érdekessége miatt vették meg a pákásztól. 3. Miként látjuk, a sárrétiek sertése alig különbözött a vaddisznótól. Nem is igen rekesztették kerítés közé, hanem engedték, hogy hadd éljen szabadon, természete szerint. Tenyésztési módja pásztori jellegű volt. Az egész állomány a kondában és a csűrhében élt, a kondások illetőleg a csürhések keze alatt. 2 Voltak kondások, akik az ilyen vadkanról nem szóltak sem a gazdának, sem a közlegelő birtokosság elöljáróinak. Az sem engedték meg, hogy a bojtárok elpusztítsák. Hagyták csak, míg magától elmarad. Babonából cselekedtek így. E nyomán kívül azonban magát a babonái még nem találtam meg.