P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Sóvidéki cserépedények
Feltehetően ugyancsak korondi egy fehér színű vizeskancsó, amelynek díszítése rézsútosan két részre oszlik, a kiöntőrész alatt a szájrész közepéig hullámvonalas rácsmintában cseppek, oldala alsó részén rázottas díszítés kék, zöld, vörösbarna és barna színnel 456 (340. kép). A Sóvidék következő fazekasközpontja Makfalva. A itteni fazekasok jobbára mázatlan használati edényeket készítettek. A különféle nagyságú fazekak között voltak mázasok is. Két szűk fenekű, erősen öblös testű, keskeny szájú fazekat sorolunk ide. Az első kívül zöld, belül színtelen mázas, nyakán és vállán többszörös benyomott csík, több un. locsintással létrehozott folt díszíti, a makfalvi fazekasok csak ezt a megoldást alkalmazták 457 (341. kép). A másik fazékon ugyanezzel a megoldással találkozunk 458 (342. kép). Ugyancsak makkfalvinak tartjuk a következő cserelapis mintájú bokályt, amely a legkeresettebb makfalvi díszkerámia volt. A szokásos bokályformától abban különbözik, hogy öblének legszélesebb része közel esik a talpához, füle ennek megfelelően szintén lejjebb indul, egész lent kapcsolódik az öbölrészhez. Talpán, öblének alján és a szája alatt csíkok között a jellegzetes minta változatát látjuk, három barna rácsozott mező fogja közre a zöld keretű oválisokat belsejükben hullámvonallal. Nyakán zöld levelek között félkörök kék pontozással 459 (343. kép). A harmadik sóvidéki fazekasközpontot, Küsmödöt is képviseli feltételezésünk szerint két edény. Az első kisméretű kancsó, amelynek széles száját és öblének alját csík szegélyezi, közöttük kék és zöld függőleges hullámvonalak váltakoznak 461 ' (344. kép). A másik edény tipikus bokályíorma, kevésbé öblös, nyaka szélesebb, mint az előbb bemutatott makfalvi. Díszítése ugyancsak jellegzetes, négy barna csík fogja közre, illetve tagolja a díszítményt, amely csak kék színnel készült, kisebb hullámvonalak között a jellegzetes ökörhúgyos minta 461 (345. kép). Egy nagyobb méretű bokály színei között a zöld is megjelenik. Az edény talpa barna, díszítménye három részre tagolódik, a nyakon egyre növekvő ívek alkotnak háromszög alakú elemet, amelyet előbb már ismertetett edények mindegyikén láthatunk. Alattuk két vonal között pettyek sorakoznak. Ez az osztás, a két vonallal tagolt nyak szerény díszítéssel vagy anélkül, a küsmödi bokályokra jellemző Az öböl díszítménye kettős, egy félvirágból kiemelkedő virágmotívum két oldalán hajló virágos ág áthúzott szárral emlékeztet az előbbiekre, de ugyanezt mondhatjuk a lezáró sakktábla mintáról is 462 . Az alkalmazott színek között a szájon és a díszítmény alatt a zöldes csík a szolokmai bokályokra jellemző 463 (346. kép). A Sóvidék fazekasközponrjai közül utolsóként egy siklódi edényt mutatunk be. A kisméretű pereckulacs jellegzetessége, hogy keskeny, kúpos talpon áll, két oldalán középen szíjtartó fül. Díszítése fehér alapon kék fenyőágas minta 464 (347. kép). «s Ltsz.: V. 97. 1. 3. m.: 18,5 cm. 457 Ltsz.: V. 2002. 15.1. m.: 27 cm Tófalvi Zoltán 1996. 88. 458 Ltsz.: V. 2002. 6. 1. m.: 26 cm. 459 Ltsz.: V. 1931. 202. m.: 21,5 cm, hasonlók Tófalvi Zoltán 1996. 119-124. kép. 460 Ltsz.: DGY. 313. m.: 17,5 cm. 461 Ltsz.: DGY. 58. m.: 22 cm. 462 Ltsz.: V. 1912. 18. 4. m.: 24,3 cm. 463 Tófalvi Zoltán 1996. 93. 464 Ltsz.: V. 83.10.1. m.: 21,5 cm. Hasonló Tófalvi Zoltán 1996. X. színes kép.
