P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Tordai edények
Egy madaras bokályon a hosszú farkú madár az említett fél virágon áll, előtte tulipánág 349 (263. kép). Egyedül ez a minta hasonlít a felsoroltak közül az első csoport habán hatást tükröző mintakincsére. Ugyanakkor ez a tulipánábrázolás sötétbarna bokályon is feltűnik. A bokályokon figyelmet érdemel a nyak és az öbölrész növényi díszítménye mellett a váll mintája, amely jobbára geometrikus jellegű. Két változata található a rácsmintának, az egyik összefüggő, míg a másiknál a rács pontokból összeállított ragyogóval váltakozik. Máskor egymáshoz érő körök alkotnak koszorút, esetleg fenyőágakat festett az alkotó. Külön szólunk a bokályok szájperemén és az öböl alján megjelenő sávokról, amelyek általában vékony kék csíkok között láthatók sárga, zöld és kék színben. Előfordul, hogy ugyanaz a szín szerepel mindkét helyen, de arra is van példa, hogy eltérő színeket alkalmazott a fazekas. Kresz Mária ezeket a színes csíkokat a korábbi sokszínű díszítés maradványainak tartotta 350 . Egyéb edényformák közül jelentősebb számban ismerünk szilkéket A Déri Múzeumban három fehér-kék szilkét őrzünk. Formai jellegzetességük, hogy szájpereműk 45 foknál meredekebben ível a nyakból. Díszítményük megegyezik a bokályok díszítésével, mindegyik mintáját hosszúkás levelek között rózsák alkotják alul-felül többszörös csíkokkal övezve. A többi edényen előforduló zöld szín hiányzik róluk, csak kékkel színezettek 351 (264. kép). Egy kisméretű edényen hasonló árnyékolt minta látható 352 (265. kép). Egy korsó is van a gyűjteményünkben, amely szintén kék díszítéssel készült. Alakja különleges, benyomással négyoldalúvá alakították. Díszítését az oldallapokban álló virágbokrok alkotják, a lapok találkozásánál leveles ágak sorakoznak 353 (266. kép). Úgy tűnik, hogy ennek az edénycsoportnak a díszítése már szinte semmit nem őriz a későhabán mintakincsből. Mind az egyes minták, mind a díszítmény szerkezete a tordai edényeken új, de a magyar népi ornamentikában is egyedi. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fehér-kék színezés megjelenik más központban is, pl. a kék szín kevés zölddel a hódmezővásárhelyi csúcsi fazekasok edényeit díszíti. A tordai edények utolsó csoportja, a színes alapú, fekete és kevesebb számú vörös edényeké. Ezek a legkésőbbiek, megjelenésüket az 1880-90-es évekre teszik. A viszonylag jelentős számú anyag alapján kísérletet teszünk arra, hogy díszítményük illetve technikai megoldásaik alapján csoportosítva elkülönítsük őket. Ebben úgy tűnik, hogy az árnyékolt levelek jelenthetik az egyik kiindulópontot. A sötétbarna alapszínű bokályok egy részének díszítése megegyezik a fehér-kékek díszítésével, a központi virágból kiinduló ágakkal 354 (267. kép). Egyiken már megjelenik a későbbiekben gyakori sűrű pettyezés 355 (268. kép). Bizonyára nem véletlen, hogy ez utóbbin a virág különálló szirmokból áll, amely szintén hasonló a kék bokályokon a későbbinek vélhető csoporthoz, bár itt még a levelekben az árnyékolást láthatjuk. 349 Ltsz.: V. 1921. 199., m.: 23,5 cm. 350 Kresz Mária 1991.71. Ltsz.: V. 88. 49.1. m.: 19 cm, DGY. 1543. m.: 15,3 cm. 352 Ltsz.: V. 94. 131. Lm.: 10,6 cm. 353 Ltsz.: III. 56. 39. 1. m.: 22,7 cm. 354 Ltsz.: Sz. 1908. 86. m .: 24 cm. 355 Ltsz.: V. 1912.167.b. m.: 24,2 cm.
