P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Tordai edények

(251. kép). Meg kell jegyeznünk, hogy a minta bizonyos fokig hasonlít egy Kresz Mária által mezőtelegdi vagy kolozsváriként közölt koronáskorsó díszítményére.

336 A kék-fehér tordai edények következő jelentős csoportját a Déri Múzeum anyagában a bokályok alkotják. Díszítményük alapján két csoportba sorolhatók. Nagyobb részük virágos mintájú, a nyakon és az edény öblén ugyanazok a rózsák és levelek alkotják a vízszintesen futó díszítményt. A minta felépítése a következő: a nyakon középen helyezkedik el a virág és abból hajlik két irányba a szimmetrikus bogyós ág. A nyak egyöntetűségével szemben az öböl díszítése variációkban gazdagabb. Az egyik csoportnál a virág két oldalán egy-egy hajló leveles ágat láthatunk nagyobb méretben

337 (252. kép). A következő csoportnál a leveles ágak kettőződnek (253. kép)

338

. A harmadik csoportot az jellemzi, hogy az öböl sávjában a leveles ágak után újból virágok következnek

339 (254. kép). Az utolsó idesorolható bokály azért figyelemreméltó, mivel virága küllős rózsává alakult, amelyre az előbbi tálaknál hivatkoztunk

340 (255. kép). Egy másik megoldásnál az öböl közepén függőleges hullámvonal választja ketté a két oldalt

341

, itt ismét láthatjuk a küllős rózsát

342 (256. kép). Egy másik bokályon rácsminta oldaláról indulnak a virágos ágak, amelyeket leveles indák követnek

343 (257. kép). Újabb mintában az előbbi hullámvonalas szerkezetben a virágok különálló szirmokkal kialakítottak

344 (258. kép). Az utolsó bokályon ugyanazt az elfolyt színezést láthatjuk, mint a fentebb bemutatott tányérsorozat egyik darabján. Mivel ugyanonnan került a múzeumba, felvetjük, hogy azonos kéz munkája

345 (259. kép). Ide kapcsoljuk azt a két bokályt, amelynek díszítésében ugyanebben a felépítésben szegfű a virág

346 (260. kép). Három olyan bokályt is megemlíthetünk, amelynek eltérő a díszítése. Ezeknél nem tagolódik nyak, váll és öböl részre a minta, hanem a csíkok és sávok közötti felületet egységen tölti ki. A legegyszerűbb, de dekoratív megoldás a szabálytalanul elhelyezett telekörök sorozata

347 (261. kép). Egy bokályon az első csoport virágfejét láthatjuk egymás fölött megkettőzve két oldalt hosszabb leveles ágakkal. Ennek a bokálynak fontosságot ad az, hogy évszámmal ellátott. A vállrészen látható 1873-as dátum Kresz Mária megállapítását támasztja alá, aki a kék edények megjelenését az 1870-es évekre tette

348 (262. kép). 33

<> Kresz Mária 1991. 287. kép. 337 Ltsz.: V. 1921. 47., V. 83. 4. 1. m.: 22,8 cm, ( 252. kép), III. 67. 11. 1. m.: 25,5 cm. 338 Ltsz.: V. 1931. 194. m.: 24,2 cm. 339 Ltsz.: V. 73. 39. 1. m.: 22,5 cm (254. kép), V. 73. 40. 1. m.: 24,6 cm, V. 83. 5. 1. m.: 22 cm, V. 83. 103. 1. m.: 22,5 cm, V. 94. 69. 1. m.: 22,5 cm. 340 Ltsz.: V. 73. 41.1. m.: 23 cm. 341 Ltsz.: V. 83. 102. 1. m.: 22,8 cm. 342 Ltsz.: V. 80. 361. 1. m.: 22,6 cm. 343 Ltsz.: V. 85. 4. 1. m.: 24,3 cm. 344 Ltsz.: Sz. 1909. 267. m.: 22,9 cm, V. 83. 101. 1. m.: 24 cm. 343 Ltsz.: V. 73. 42. 1. m.: 23,4 cm. 346 Ltsz.V. 83.108. 1. m.: 22,7 cm, V. 85. 3. 1., m.: 24 cm. 347 Ltsz.: DGY. 123. m.: 21,5 cm. 348 Ltsz.: V. 83. 100. 1., m.: 22,5 cm. Ehhez a bokályhoz hasonlót közöl István Erzsébet 1875-ös évszámmal. Ennek alapján úgy tűnik, hogy készítőjük szívesen látta el évszámmal edényeit. 1985. 238-239. kép