P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Tordai edények
menye is eltér az előbbiektől, két fél ember alak tölti ki a közepét 317 (237. kép). Ez az ábrázolás a tordai edényekről már ismert. Domanovszky 1942-ben még mint udvarhelyi edényt közölt egy ilyen díszítésű kupát, Kresz Mária egy hasonlóan díszített kantával együtt már egyértelműen tordainak tartotta 318 . Ennek alapján gondoljuk, hogy ez a tál bizonyosan tordai készítésű, és így alapja lehet annak, hogy a megelőző tányért és a hozzá hasonlókat is tordai készítésűnek véljük és idesoroljuk. A tordai edények következő csoportját a fehér alapon kék díszítésűek alkotják. Ennél a tárgycsoportnál az előbbiek kérdéses meghatározásával szemben egyszerűbb a helyzet, bár ez sem teljesen probléma nélküli 319 . A fehér-kék csoportból jelentős számú tál és tányér található a Déri Múzeumban, ami jól mutatja, hogy a bokály mellett ez volt a tordai fazekasok másik fő terméke. Először ezekkel foglalkozunk, mert rajtuk fedezhető fel a kapcsolat az előbbi színes díszítésű és a későbbinek tartott kék festésű edények között. Az elsőként bemutatott hullámos peremű tányér öblének díszítménye szerkezetében a színes mintájúakon látható virágos ágat követi. Két rózsa közül emelkedik a két levelű ág, a levelek kialakításában már feltűnik a tordai edényekre annyira jellemző un. árnyékolás. A perem fél virágokkal megszakított rácsmintája szintén emlékeztet a színes tálakra 320 (238. kép). Új elemként jelenik meg az öblöt keretező vonalon öt féloldalas ág, ami a későbbiekben fontos motívuma lesz a tordai tálak díszítésének. A következő nagyméretű tálon a tordai tálak összes jellegzetes díszítőelemét felfedezhetjük. A peremen az ismert rácsminta és a fél virágok váltakoznak. Az öböl vonalán feltűnik az öt ágacska, míg közepét a félvirágon álló madár alakja tölti ki 321 (239. kép). Újabb csoportba azokat a tálakat soroltuk, amelyek az előbbiekben ismertetett tálminta változását mutatják. Az első darabon még felismerhetők a díszítmény egyes motívumai, a rácsminta közeiben a virágokkal, a féloldalas ágak és az öböl csokor min táj a 322 (240. kép). A másik példányon láthatjuk a szétesés folyamatának első megjelenését, ami leginkább a középmintán figyelhető meg 323 (241. kép). A következő csoport esetében figyelmet érdemel, hogy mind a hét tál egy helyről került a múzeumba, ezért feltételezhető, hogy a Jankó János által leírt párosával történő elhelyezésnek feleltek meg. 324 Bár a mély tálak díszítménye megegyezik az előbb bemutatott ornamentikával, a díszítmény említett felbomlása és emellett fokozatos szegényedése is nyomon követhető. Az első 317 Ltsz.: Sz. 1911. 130. átm.: 34 cm 318 Domanovszky György 1968. 31. kép. Kresz Mária 1991. 275-276. kép, 13 Domanovszky György 1968. 58. A fehér alapon kék díszítményű edénytípust, amelyet a tordai rokonának vélt, még járainak tartotta. Véleménye szerint a motívumok belsejének vonalkázással való díszítése, amellyel mintegy árnyékolásra törekedtek, járai sajátosság. Később Kós Károly 1979. 319. Kutatásai alapján valószínűnek tűnik, hogy Járán inkább mázatlan parasztedényeket készítettek. Végh Olivér ugyancsak a használati edényeket emeli ki. 1979. 319. Legutóbb Csupor István 1998. 166-167. 320 Ltsz.: DGY. 1620. átm.: 22 cm. 321 Ltsz.: V. 92. 18. 1. átm.: 36 cm. 322 Ltsz.: V. 94. 133. 1. átm.: 25,5 cm. 323 Ltsz.: V. 1949. 48. átm.: 30 cm. 324 Jankó Jánosl892. 72. " Úgy a tányérok, mint a kancsók párosával állnak a tálasban illetve a fogason, mindegyik rajzból két példány.."
