P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Tordai edények

öblén három sárga és kék keretelésű mezőben kék-sárga gránátalmák emelkednek ki barna levelek közül. Vállán szintén kék-sárga csík között rozmaringlevelek, nyakának felső részén pikkelyminta

311 (233. kép). Úgy véljük, hogy ez az edény alátámasztja Csupor István feltételezését, miszerint a tordai fazekasok termékein kettősség figyelhető meg. Edényeik egy részét falusi piacra, Kalotaszeg lakossága számára készített, paraszti ízlést tükröző darabok alkotják, másik csoportjukon viszont a városi polgárság ízlése jelenik meg, ezt a gerezdéit testű kannákban véli felfedezni.

312 A tó/aknál is találkozunk az előbb említett problémával, a későhabán hatás továbbélésével. A kutatást nehezíti, hogy ezek viszonylatában alig foglalkoztak a jelenséggel. Az emlékanyag vizsgálatakor kitűnik, hogy ezen tárgyak között is ismerünk egy színes díszítésű csoportot, amelyen gránátalmák, palmetták, levelek láthatók. E tálak egy csoportjánál már tettünk kísérletet arra, hogy bizonyos jellegzetességek alapján felvessük egy részük feltételezett váradi készítését.

313 Ezen feltételesen Nagyváradhoz kapcsolt tálcsoport öböldíszítményéhez hasonlók jelennek meg egy másik csoporton. A jellegzetes vékony, mangánbarna körvonalakkal rajzolt karéjos levelek közül a szétnyíló peóniák mellett palmetta nő ki. Az egyik csoportnál a peremen egy barnával festett középponton áthúzott vonalakból kialakított csokorszerű minta barna és zöld rozmaring koszorút tagol

314 (234. kép). Egy hasonlót a váradi edényeknél ismertettünk a rozmaringkoszorú zöld-sárga szine miatt. Az előbbi csokor a feltehetően későbbi darabokon már folttá alakul

315 (235. kép). Karimáján a legelső bokályhoz hasonló félköríves elemek láthatók. Az említett motívumok közül a rozmaring ág a váradinak tartott edényeken is látható, de ott zöld-sárga a színűk, itt viszont megjelenik benne a barna is. A hasonlóság ellenére úgy véljük, hogy ezek másutt készülhettek, mint az előbbi váradinak tartott tálak, ugyanis formájuk is különbözik a váradinak tartottakétól, nem olyan széles a karimájuk. A díszítésük szintén némileg eltér azokétól, itt a karima belső szélét közvetlenül a törésnél szegélyezi egy csík. Mindezeken túl a tordai edények között történő említésüket a következő tálak alapján vetjük fel. Egy az előbbiekhez hasonló méretű, hullámos szélű tál öblében láthatjuk az előbbiek peóniás, palmettás díszítményét. A perem díszítése azonban némileg különbözik, négy rácsminta között fél virág látható, de az előbbi csokorminta is feltűnik. A rácsminta jellegzetessége, hogy pettyekkel díszített

316 (236. kép). Ilyen rácsminta díszíti egy nagyméretű tál peremét is, de ebben már nem láthatjuk a csokormintát, helyette stilizált levél és virágminta szakítja meg a rácsot. A tál öböldíszít311 Ltsz.: V. 1921.50. m.: 22 cm. 312 Az említett előbbi tanulmányunkban még tordainak soroltunk egy másik kancsót, amelyet újabban kolozsvárinak vélünk. P. Szalay Emőke 2003. 47. 4. kép. 313 Lásd erről P. Szalay Emőke 2000. 232-277. 314 Ltsz.: V. 1921. 53. a. átm.: 21,5 cm, ez ugyanattól a személytől került be a Déri Múzeumba, mint a váradi tálak. 315 Ltsz.: V. 82. 42.1. átm.: 22 cm. A tál az egyik előbb felsorolt bokállyal együtt Nagyváradról származik. 316 Ltsz.: DGY. 97. átm.: 21,5 cm. Déri György megjegyzése szerint utánzatai igen gyakoriak. Megegyezik vele Kresz Mária 1991. 275. kép tányérja.