P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Tordai edények

Tordai edények Az erdélyi magyar kerámia egyik ismert, ugyanakkor még teljesen nem feltárt központja Torda. A kutatók az itteni fazekastermékek között három csoportot különböztetnek meg, amelyek esetében eltérő problémákkal találkozhatunk.

307 Az első csoport, a későhabán hatást tükröző, színes díszítésű edényeké, az erdélyi kerámia egyik alapproblémáját hordozza, ugyanis későhabán jellegű edényeket nemcsak Tordán és Kolozsváron, hanem több más helyen, így Nagyváradon, Mezőtelegden és Zilahon is készítettek. Ez a magyarázata annak, hogy bár jelentős számban ismerjük ezt a tárgycsoportot, mégsem tudjuk az egyes példányokat biztonsággal egymástól elkülöníteni és készítési helyhez kötni.

308 A jelenlegi ismereteink szerint Tordához kapcsolható edények közül elsőként ezt a problematikus csoportot kíséreljük meg körüljárni. A Déri Múzeum gyűjteményében egy madaras bokály található, amelyen a kettőskoronájú fa mellett balra néző madarat láthatunk. A bokály díszítését alul sakktábla zárja. A madár szárnyát sárga és kék pontsor szegélyezi, váltakozó kék-sárga szirmú, kockázott, pontokkal díszített közepű virágon áll

309 (229. kép). Három bokály csupán nagyságban különbözik egymástól, díszítményük csaknem teljes azonossága miatt szinte sorozatot alkotnak. Talpperemük kék, a díszítményt alul-felül kéksárga csík zárja. Fő motívumuk a stilizált koronás fa hangsúlyos barna törzzsel, zöld lombkoronával, amelyet alulról kék és barna levelek fognak közre. Oldalt egy nagy barna levél, két oldalán kék-sárga színezésű zárt gránátalma és palmetta. Közülük egyelőre a kettős színezésű gránátalmát emeljük ki. Fülük két oldalán egymást keresztező hármas vonalakból rácsozás, amelyet kék pettyek díszítenek. A legnagyobb 1879-es évszámmal ellátott. Ez az évszám arra mutat, hogy még a XIX. század második felében is készítették ezt a habán hatást tükröző kerámiát

310 (230-32. kép). A két színű gránátalma alapján sorolunk ide a szokásos bokályformától eltérő kancsót, amelyen a szögletes test gyűrűvel megy át a közepén újabb gyűrűvel ellátott nyakba. Az 307 A vonatkozó adatok áttekintését lásd P. Szalay Emőke 2003. 43-47. 308 Lásd P. Szalay Emőke 1996. 204-215. 309 Ltsz: V. 1931. 206. m.: 23 cm A meghatározás problematikusságát mutatja, hogy hozzá hasonló bokály Domanovszky Györgynél mint székelyudvarhelyi szerepel 1968. 31. kép, majd ugyanezt Kresz Mária már mint nagyváradi, kolozsvári, tordai bokályt közli. 1991. 268. kép. Legutóbb Csupor István is tordainak sorolta, Uő.: 1998. A tordai fazekasmunkák között szerepel. 3,0 Az első bokályt 1931-ben székely árustól vásárolta a múzeum. Ltsz: V. 1931. 210., m.: 16,5 cm. A másik kettő Nagyváradról származik. V. 84. 46. 1., m.: 18,2 cm., V. 84. 44. 1. m.: 20,9. Ez utóbbi évszáma: 1879.