P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)

Révi kerámia

formai jellegzetességeit, a viszonylag széles talpat, magasra húzott vállat, felívelő fület. Díszítése ugyancsak a később ismert elemekből áll, a nyakon függőleges vonalak, a vállon fekvő S motívumok

305 (227. kép). A másik edény formája után ítélve tárolóedény un. bödön lehetett. A gömbös testű edény viszonylag szűk száját domború perem szegélyezi, amelyből kis fül indul, ennek felső része rövidebb, mint a test szélessége, ezért rézsútosan illeszkedik az öbölhöz. Díszítést is találunk rajta, amely mutatja, hogy nem főzőedénynek szánták. A kannákról ismert X alakban kereszteződő hat vonal ismétlődik négyszer az öböl felső részén, közöttük függőleges vonalsor, amelynek felső részéhez vízszintes vonalak csatlakoznak. A nagyobb motívumok között ferdén húzott kis téglalap alakban elhelyezett hatos vonalak töltik ki a teret

306 (228. kép). 305 Ltsz.: V. 73.103.1. m.: 13,2 cm. 306 Ltsz.: V. 63. 79. 1. 9. m.: 34 cm.