P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Révi kerámia
Révi kerámia Bihar megyében Rév különös jelentőségű fazekasközpont volt, ugyanis itt kiváló minőségű agyag található, Gömör után a tűzálló agyag legfontosabb lelőhelye volt. 293 Nem véletlen, hogy a Déri Múzeumban jelentős számú révi edény található, hiszen Bihar megyét ez a központ látta el mázatlan vizes és főzőedényekkel. Erdélybe is elkerült a révi edény, a híres feketetói vásárokon, a Gál napi "rongyos vásárokon" kelendőek voltak, burgonyáért adtak őket 294 . Bár a révi fazekasokról az első írásos említések a XVIII. századból származnak, de feltehetően már korábban is éltek itt fazekasok. 1712-ben két jobbágy család, 1717-ben már 6 család foglalkozik fazekassággal. A Réven található kiváló minőségű agyagot a XIX. század elején Moldovába, sőt Lengyelországba is szállítják. 295 1885-ben 56 fazekas nevét jegyzik fel. Már ekkor megtaláljuk közöttük a Domokos, Halász, Hasas, Kósa, Cseri és Géczi család több tagját. 296 A szóbeli hagyomány szerint az 1930-as években több mint 100 család foglalkozott ezzel a mesterséggel. A révi fazekasok edényei már a XVII. században kedveltek voltak Debrecenben, bár róluk, szemben a rimaszombati és nagybányai fazekasokkal, nem esik említés a városi iratokban. Ugyanakkor régészeti, földből előkerült edények bizonyítják, hogy már a XVII. században használtak révi edényeket a városban. Egy révi edény azért figyelemre méltó, mivel már ugyanaz a díszítés látható rajta, amelyik a XX. század elejéig jellemezte az itteni edényeket. A viszonylag kisméretű fazék oldalán egymást keresztező vonalak adják a szerény mintát, ezt a későbbiekben az itt készült kanták jellemző díszítéseként ismerjük 297 (229. kép). A kiváló agyagból főzőedényt is készítettek a révi fazekasok. Fazekaikat nehezen lehet megkülönböztetni a gömöri készítményektől. Kresz Mária a magyarázatot egyrészt az agyag azonos kiváló minőségében vélte, amely lehetővé tette az erőteljesen öblös, igen vékony falú forma korongolását, másrészt az azonos piackörzet, az Alföld és a Tiszántúl formaigényéhez való ragaszkodásban látta. 298 A hasonló forma mellett a díszítésben jelölt meg bizonyos különbségeket. Szerinte a révi fazekak dísztelenek voltak, abroncs és festett zsinórozás soha nem látható rajtuk. 293 Kresz Mária 1991a. 536-37. Legutóbb új szempontok alapján végzett kutatásokat a körösrévi agyagmúvességgel kapcsolatban Kiss Dorottya 2003. 3-4.183-210. 294 Kós Károly 1974. 71. 295 Juhász Viktor 1998.1-2.194. 296 Jekelfalussy József 1885. 360. 297 Ltsz.: Történeti gyűjtemény 298 Kresz Mária 1971. 315-315.
