P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Nagybányai edények
Az előbbiekkel megegyező formája és sajátos díszítőelemei miatt véljük nagybányainak a következő fehér szűkét, amelyen a jellegzetes nyújtott, becsavarodó sziromleveles tulipánok a szokott spirálisokkal adják a koszorúminta fő elemét 98 (77. kép). Bár a szilkék voltak a legismertebb nagybányai termékek, készítettek a fazekasok más edényfélét is. A Déri Múzeum őriz egy kerek szájú, ivócseccsel ellátott kannát. Formai jellegzetessége, hogy a szájának pereme felül vízszintes, befelé megvastagított. Füle jellegzetes kerek, korongolt. Díszítése a már ismert elemekből áll. A száj peremén pettysor, nyakán féloldalas ágak, alatta gyöngysor, majd ismét féloldalas ágak után találjuk a fekvő helyzetű, nyújtott virágelemeket, belsejükben pontsorral. Alul zeg-zug vonal, pettysor és csíksor zárja a díszítményt. Fülén szintén féloldalas ágak" (78. kép). Míg az előbb ismertetett edények feltehetően a XIX. század végén, a XX. század elején készültek, a Déri Múzeum őriz újabb készítésű nagybányai edényeket is. Bár Csupor István kutatásai szerint bokályt nem nagyon készítettek a bányai fazekasok 100 , a Déri Múzeumba az 1940-es években bekerült egy példány. Az ismert erdélyi és partiumi bokályokkal összehasonlítva kevésbé formás edény vörös alapszínén, amely az agyag eredeti színe, fehérrel és kevés vörössel készült az írókás díszítés. Az öblét díszítő levelekkel és pontsorokkal gazdagított stilizált virágos ág kevéssé emlékeztet az ismert bányai díszítőelemekre 101 (79. kép). Bár a gyűjtő bokályként írta le, inkább tejesköcsögre emlékeztet egy edény, amelytől kihajló szájpereme különbözteti meg. Díszítését a fehér szín határozza meg, hullámvonalak, pontsorok, boglárszerű virágok és vékony levelek alkotják 102 (80. kép). Széles öblű, inkább kancsó formájú a következő edény, amelynek geometrikus díszítőelemei, hullámvonal és fehér, zöld és fekete pikkelyminta, inkább emlékeztet a hagyományos motívumokra 103 (81. kép). Ugyancsak vörös alapú egy kancsó, amelyen szintén pikkelyminta látható, de fordított elhelyezésben, a nyakat övező csíkról hajlanak le a sorok, bennük apró, fehér szirmú, kék közepű kis virágok, a háromszög alakú pikkelyminták között leveles ágak és hasonló nagyobb virágok 104 (82. kép). Utoljára egy tállal foglalkozunk. Csupor István is megjegyzi, hogy bár a nagybányaiak soha nem voltak tálasok, a piaci igények kielégítésére mégis készítettek tálakat és tányérokat, ezek többnyire fekete alapúak voltak fehér díszítménnyel. Ugyanakkor megemlíti, hogy a nagybányaiak műhelyeiből fehér alapra kobaltkékkel és vörössel írt tálak is jelentős számban kerültek ki. Két eltérő díszítményük az egyenlőszárú bizánci kereszt szőlőmotívummal és a koszorúminta. Az előbbit görög katolikusok, az utóbbit reformátusok rendelték keresztelőre. 105 118 Ltsz.: V. 1940. 93. m.: 19 cm. » Ltsz.: V. 88. 22. 1. m.: 23,4 cm. 100 Csupor István 1992. 66. 101 Ltsz.: V. 1949. 33. m.: 18,4 cm. Közölve P. Szalay Emőke 1996. 204. 1. kép 1(12 Ltsz.: V. 1949.32. m.: 21,5 cm. "ö Ltsz.: V. 1949. 34. m.: 19,3 cm. 1(14 Ltsz.: V. 1949. 38. m.:18cm. 1(11 Csupor István 1999. 93-94.
