P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Mezőtúri kerámia
1859-es évszámos, viszonylag karcsú testű. Díszítése zöld alapon sötétbarnával készült, vállrészen hullámvonal felett stilizált növényi ornamentika 455 (313. kép). A Déri Múzeum négy bizonyosan mezőtúri készítésű kancsót őriz. Közülük három kisméretű. A kisebb darabok sajátosságának tűnik a lapított gömb alakú test, amelyből törésvonallal emelkedik a függőleges széles nyak. Az egyik edényke díszítését a dudi alapon folyatott sötétbarna mázcsíkok alkotják 456 (314. kép). Érdekes formát mutat két másik edény, mivel fülük az általánosan elterjedttől eltérően nem a kiöntőnyílással szemben ível, hanem annak jobb oldalán, ezzel aszimmetrikussá alakítva az eredeti formát. Mezőtúri voltát csalhatadanul bizonyítja dudi színe és a jellegzetes mezőtúri virágminta 457 (3 1 5. kép). Ennek a kancsónak az alapján soroljuk ide a hasonlóan kisméretű sötétbarna színű másik kancsót. 458 A negyedik nagyobb méretű kancsó már eltérő formát képvisel. A viszonylag széles fenekű, kevéssé öblösödő, széles nyakú edény kihajló szájjal ellátott. Díszítését nyújtott karéjokba húzott vízszintes vonalak alkotják, alul vízszintes vonalazással, száján függőleges csíkozás 459 (316. kép). Bár a különleges miska a középtiszai központok jellegzetes terméke volt, de az alföldi központokban, így Mezőtúron is készült. Az első széles aljú kancsó oldala fokozatosan szűkül, nyakrésze behúzott, plasztikus emberfej ül rajta. Az edény testén domborúan mintázott gombok sorakoznak három függőleges sorban, közöttük fehérrel jelzett sújtásdísz. A fej világos színű, az arc sematikusan mintázott 460 (317. kép). A következő két miska alakra hasonló egymáshoz. A viszonylag széles fenekű, nyomott testű edények oldala enyhe öblösödés után egyenesen hajlik a nyakhoz, amelyen aránytalanul széles fej ül, tetején erősen stilizált csákóval. Az arcon a szemek, szemöldök, orr és bajusz plasztikusan mintázott. A test díszítése domborműves és festett. Elöl domború plasztikus gombok és sújtások utalnak ezen edénytípus menteszárnyaira. A közepén elhelyezkedő keretbe foglalt gombolás mellett két oldalt úgyszintén domború gombok díszlenek. A két rész közötti üres sávot kékkel, vörössel és zölddel festett virágok töltik ki. Bár a mi példányunk jelzeden, olyan nagyfokú hasonlóságot árul egy bizonyosan K. Nagy Gábor által készített miskávai, hogy bátran tarthatjuk az ő munkájának 461 (318. kép). 455 Ltsz.: V. 1939. 62., m.: 38 cm. Felirata: 1859. Kresz Mária 1991. 138. kép, domborműves Füvessy Anikó 1987. 399. kép. 456Ltsz.: V. 69. 100. 1. m.: 16 cm. 457Ltsz.: DGY. 188. m.: 16,7 cm. 458Ltsz.: V. 1937. 20. m.: 13,5 cm. 459Ltsz.: V. 69. 56. 1. m.: 24,7 cm. Kancsókat lásd Kresz Mária 1978. 17. 20., Domanovszky György 1942. 9., Szabó László 1983. 4. 11. kép, István Erzsébet 1985. 178. kép., Füvessy Anikó 1987. 575. kép. 460 Ltsz.: DGY. 148. m.: 24 cm. Közölte Fél Edit-Hofer Tamás 1981. 406. kép. 461 Ltsz.: V. 75. 147. 1. Eredeti leltári száma DGY. 226. m.: 27 cm. Kresz Mária 1991. 140. kép.
