P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Tiszafüredi kerámiák
A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében jelentős számot képviselnek a középtiszai stíluscsoportba tartozó tiszafüredi fazekasok munkái. A több mint 50 darabos együttes gondos válogatás eredménye, nagyrészt Déri György ezredes ún. „hazafias gyűjteménye" részeként került a Déri Múzeumba. Szinte minden fontosabb formát képvisel egy-két darab, jól érzékeltetve a tudatos gyűjtés eredményességét. Az anyag másik részének kultúrtörténeti érdekessége, ez elsősorban a butellákra vonatkozik, hogy Tóth Árpád költő édesapjának, Tóth András debreceni szobrásznak a gyűjteményéből származnak. Tiszafüreden a tál volt a legfontosabb termék. 3 1 Méreteik megfelelnek a többi központ méreteinek, bár készítési arányaik eltérőek. 322 A leggyakoribb tányérforma a csipkézett, hüvelykezett szélű tiszafüredi jellegzetességnek tekinthető. Az edényeknek közel fele ezzel a széllel készült, míg a sima szélű tálak száma egyharmad körül mozog. A felakasztásra szolgáló fül kialakításában ugyancsak több változattal találkozunk, egyik a felálló gömbölyű keresztmetszetű, szögletesre alakított, a másik karimából kiinduló vízszintes állású, szalagszerű, amely háromszög alakban távolodik el a peremtől. A díszítés megkomponálása a formával függ össze. A legnagyobb számú csipkés szélű tányéron legáltalánosabb a karéjos díszítés, ugyancsak gyakori az egyenes szélűeken is, míg a hullámos szélűeken ritkán tűnik fel. A karéjos minta mellett jóval kevesebb a virágokból álló kompozíció, légritkábbak a stilizált geometrikus elemek. Virágbokor, madarak képezik még a tiszafüredi tányérok díszítését. A jelenleg ismert anyag alapján, bár kevés az évszámmal ellátott darab, feltételezhetjük, hogy a virágos díszítésűek a korábbiak, míg a karéjos évszámos darabok az 1880-as években válnak gyakorivá. 323 A tálak, tányérok díszítése minden esetben írókával történt, ritka az évszám és a név. A legkorábbi 1846-os évszámú, 324 az 1860-1870-es években egy-egy darab készült évszámmal, míg az 1880-as évektől kezdve már nagyobb számban ismeretesek datált darabok. A Déri-gyűjteményben legkorábbinak vehetjük a kisméretű tálat, amelyet világos mázon sötétbarna és világosbarna díszítés borít. A tál peremén, amely viszonylag széles csipkézett vízszintes résszel ellátott, a jellegzetes féloldalas ágmotívumot láthatjuk. Egyedülálló a négyes osztatú virágokból álló sávos díszítés, amely az oldalán veszi körül a közepén álló stilizált virágbokrot 325 (201. kép). Öt nyomkodott szélű tál mindenikének díszítése karéjos szerkesztésű. Két kiemelkedő darab - esedeg a legkorábbiak - sötétbarna karéjos széllel ellátott, míg közepük világos mázas. Díszítésük a viszonylag ritkább geometrikus jellegű anyaghoz kapcsoló321 Kresz Mária 1960. 335., Viski Károly 1932., Füvessy Anikó 1979. 5. 322 Kresz Mária 1960. 346-347. 323 Lásd pl. Viski Károly 1932. 5-6. kép, 161-177. kép, Domanovszky György 1981. II. 231. 50. kép. 324 Viski Károly 1932. 5-6. kép. Domanovszky György 1981. II. 233. 37. kép. 325 Ltsz.: DGY. 523., átm.: 20,5 cm.
