P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárospataki kerámia
karimát az öbölrésztől elválasztó erőteljes barna vonal. A hasonlóságok sorában említhetjük az öböl díszítményét. Ilyen álló virágbokor nem fordul elő debreceni edényeken. A díszítmény dússága viszont eltér a sárospataki hasonlóktól, amelyeken esedeg három virág díszlik szemben ezzel a gazdag bokorral, amelyet kilenc virág alkot. További eltérésként vehetjük, hogy a virágok-gránátalmák színe a rozsdavörös mellett a világoskék. Ez a szín, bár látható a pataki kerámián, inkább a XIX. század utolsó évtizedeiben fordul elő. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy ebben az esetben olyan edényről van szó, amely talán inkább Sárospatakhoz kapcsolható, és esedeg egy újabb bizonyíték lehet a Sárospatak és Debrecen közötti kapcsolatra. Itt ismét levéltári adatra utalhatunk. 1840. január 26-án egy Dalnoki János nevű vándorló legényt írnak be a debreceni fazekas céh jegyzőkönyvébe. 244 Sárospatakról ismerünk egy Dalnoki Kovács János fazekast. Ő volt az egyik mester, aki az 1860-as évektől megpróbált kilépni a kézművesség kereteiből és nagyobb vállalkozásba kezdett. 245 Jóval egyszerűbb a helyzet a többi edény vonatkozásában. Román János szerint a pataki parasztedények első korszakát a fehér színű edényei jelentik, először ezeket mutatjuk be. A sárospataki fazekasok termékei között legtöbb tál volt. Egy Déri György gyűjteményében található fehér tál a csoport későbbi darabjai közé tartozik. 246 A harmadik tál méretű edényen az alját körülvevő koszorúminta szerves összetartozása már felbomlott, ez mutatja kései mivoltát. Az egyes díszítőelemeket gurgulya húzások választják el egymástól, a háromszirmú oldalnézetes rózsa elszakadt a szárától, amely így önállóan kimozdult eredeti irányából és a tál széle felé fordult. Hasonló megoldással sötét színű tálon találkozunk. 247 Bár az öbölrész kopott, körvonalaiból kivehető a hagyományos pataki fenékminta, a csokor a fürtös virággal, amelynek egyik része gurgulyázott, a másik ecsettel festett. Színei között meghatározó a vörös, zöld és a barna, kevés a szürke (165. kép). A következő edény un. szűrőtál, ezeket a háziasszonyok zsír leszűréséhez használták. Közepes tál méretűek voltak, az aljukat körben lyukak törték át. Bár Román János csak egyszerű mázas edényként, olykor rázott díszítéssel említi őket, 248 a Déri Múzeumban fehér és sötét színben ismerünk egy-egy példányt. 249 A keskeny fenekű tálforma oldala meredek szögben ível. Díszítése a peremen hullámvonal, az oldalán 244 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IX. 9. 6. A fazekas céh jegyzőkönyve 1829-1864. 79. 1840. január 26. 245 Román János 1955. 23. 246 Ltsz.: DGY. 259. átm.: 36,7 cm. 247 Román János 1955. 57. kép. 248 Román János 1955. 24. 249 Ltsz.: V. 85. 35. 1. átm.: 26,5 cm.
