P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Gömöri edények
szítőhelyet, hiszen a forma esetleges igen kicsiny eltérései mellett a díszítmény, mivel mázadan fazekak voltak, egyáltalán nem nyújt segítséget a kutatás számára. Az Alföldön és a környező területeken a Gömörből származó edényeket általában rimaszombati edénynek, esedeg tót edénynek, tót fazéknak nevezték, ezért csak közvetett lehetőség van a készítés hely meghatározására. így azt tudjuk, hogy a pádáriak híresek voltak nagy fazekaikról. Ők a fazekaszsaluzsányi agyagból dolgoztak ugyanúgy, ahogyan a rimaszombatiak. Nagyméretű lakodalmas fazekaik egészen Debrecenig és Hajdúszoboszlóig vevőkre találtak az Alföldön. Formailag áttekintve a főzőfazekakat, magasságuk 39-43 cm között mozog. Jellegzetességüknek tekinthető, hogy a szájperemből kiinduló fülük felül vízszintes, majd csaknem függőlegesen kapcsolódik az edény öbléhez a test magasságának harmadánál, vagyis a füllel mért átmérő megfelel az edénytest legnagyobb átmérőjének. A következő változatnál, amelynél a fül változadanul vízszintesen indul, már nagyobb az eltávolodás, túlhajlik az edényen, majd rézsútosan visszahajolva kapcsolódik a vállhoz. Egy újabb formai változatnak tekinthetjük azokat a példányokat, amelyeknél a fül kissé felivel. Az ilyen formájú edényeket Kresz Mária Rimaszombat vagy környéke készítési helyűeknek tartotta. 148 Mivel Padár is a Rimaszombat környéki fazekasfalvak közé tartozott, itt még a földrajzi hely közelsége is alátámaszthatja, hogy esedeg ezen főzőfazekak nagy része valóban Rimaszombat környékéről került le az Alföldre. A gömöri főzőedények között megtaláljuk a XIX. században megjelent széles fenekű fazekakat, amelyek a szabad tűzön való főzéshez alakult formát felváltották. Ezeknek már hosszabb a füle, jobban eláll az edény öblétől. Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a gömöri fazekak füle mindig szurkált, ami a biztonságos fogást szolgálta. Ügy tűnik, hogy a formai jellegzetességek mellett a díszítésben is felfedezhetünk olyan sajátosságokat, amelyeket esedeg gömörinek tekinthetünk. Ilyen az, hogy a fazekak belsejét általában világos, többnyire sárga mázzal vonták be, míg a szájperemet sötétbarna máz díszíti. A gömöri fazekasoknál kétféle díszítéssel találkozhatunk, a földfestékkel festett vonalakkal történő és a domborműves díszítéssel. 149 A barna földfestékkel festett csíkok alkalmazásának korai előzményeit megtaláljuk Debrecenben előkerült XVI-XVII. századinak tartott edényen, amelyen vízszintes körbefutó hármas festett csíkokon függ a két széles hullámvonal. Készítésük során előbb a hullámvonalakat, majd a vízszintes vonalakat húzta meg a mester 150 (104. 148 Kresz Mária 1991. 101-102. kép. 149 Már Kresz Mária megállapította a gömöri fazekak díszítményének fó'bb sajátosságait, mi itt újabb megfigyelésekkel igyekszünk gyarapítani megállapításait. 150 Déri Múzeum Történeti Gyűjtemény ltsz. VII. 68. 211. m.: 28 cm.
