P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Gömöri edények
kép). Talán ennek lehet későbbi variációja, amikor a szájperem alatt keskeny vonalak között hullámcsík látható 151 (105. kép). Díszítés szempontjából külön csoportba soroljuk a domborműves csíkkal ellátottakat. Az egy vagy két ujjbenyomással kialakított abroncs elhelyezésének több variációja fedezhető fel az edényeken, azonban közös sajátosságuk, hogy mindig a vállon, a fül által lezárt területen találjuk. Az egy csíkot olykor az említett rész közepén látjuk, máskor a fül alsó kapcsolódásához közelít. Ezeken az edényeken többször láthatunk mázfoltot, vízszintesen húzott csíkot 152 (106. kép). A következő változat a két domborműves abroncs. Ezek elhelyezkedése is mindig a fül által lezárt területen van, rajtuk is láthatunk mázfoltokat. 153 Egy edényen az alsó csík hullámvonalban öleli körül az edény nyakát 1 " 4 (107. kép). Míg az előbbiek esetében nem lehet megállapítani, hogy a sok gömöri központ melyikében készült, bizonyos, hogy Rimaszombatból vagy közveden környékéről származhat az a fazék, amelyen vörös és sötétbarna földfestékes stilizált virág és csillag díszítés fogja körül az edény nyakát 1 " 5 (108. kép). A következő edénycsoportot az egyfülű fazekak alkotják. Ezek méreteik szerint kisebbek, kb. 25-30 cm között mozog a magasságuk 106 (109. kép). A széles fenekű fazekak későbbiek, mint az előbbi csoport tagjai. Mivel a Déri Múzeumban is található több ilyen darab, ez azt mutatja, hogy a Hajdúságba, sőt Kokadra, Biharba is elkerültek ezek az edények 157 (110. kép). A rimaszombatiként ismert edények között a főzőfazekak mellett korsókat is emlegetnek. Először egy mázadan korsót mutatunk be. A gömbölyű testű edény nyakát gallér fogja körül, füle ebből a peremből indul, felívelve az öböl legszélesebb része fölött kapcsolódik a testhez. Szája és nyaka zöldmázas, vállán barna földfestékes hullámcsík. Ezt a formát rimaszombatinak tartják 158 (111. kép). A gömöri korsók közül jelenleg legnagyobb bizonyossággal a süvétei korsókat tudjuk azonosítani. Ezek gömbös testűek, fülük a nyak közepéről indul és az öböl közepe felett kapcsolódik a testhez, nem haladva túl annak szélességét. Díszítésükben több csoportot különböztethetünk meg. Egyik jellegzetességük, hogy nyakuk és szájuk fehér, míg az edénytest sötétbarna. Ebből a sötétbarna alapból erőteljesen kiugrik az általuk igen kedvelt papírsablonos díszítőmotívum, amelynek lenyomata megőrizte az agyag eredeti világos színét. Legszebb darabjaik évszámmal el151 Ltsz.: V. 1936. 58. m.: 42 cm, V. 70. 148. 1. m.: 33 cm, VII. 68. 211. m.: 30 cm. 152 Ltsz.: V. 1935. 148. m.: 42 cm, V. 52. 17. 1. m.: 39 cm, V. 69. 9. 1. m.: 38 cm, V. 97. 5. 1. m.: 39,5 cm. 153 Ltsz.: V. 63. 79. 1. 8. m.: 45 cm, V. 67. 129. 1. m.: 41 cm, V. 70. 149.1. m.: 42 cm, V. 71. 251 m.: 36,8 cm, V. 71. 253. 1. m.: 43,5 cm. 154 Ltsz.: V. 1912. 69. m.: 40 cm. 155 Ltsz.: V. 86. 201. 1. m.: 38 cm. 156Ltsz.: V. 66. 99. 1., (109. kép) V. 69. 10. 1., V. 69. 105. 1., V. 71. 233. 1., V. 86. 44. 1. m.: 24 cm. 157 Ltsz.: V. 66. 71. 1., V. 86. 45. 1., V. 86. 45. 2., V. 92. 37. (110. kép) 158 Ltsz.: V. 73. 79. 1. m.: 28,2 cm.
