P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Gömöri edények

Gömöri edények A gömöri kerámiával esetlegesen foglalkozott a kutatás. Először Domanovszky György foglalta össze röviden a gömöri csoportjellemzőit.

142 Kresz Mária hívta fel a figyelmet a gömöri fazekasközpontokban készült főzőedények szerepére, és fogalmazta meg az Alföld és a Felvidék között a középkorra visszanyúló kereskedelmi kapcsolatokat. Ennek keretében kísérletet tett a rimaszombati edény - tót fazék elnevezés magyarázatára megállapítva, hogy mindkettő összefoglaló neve volt a sok kis, jórészt ismereden gömöri fazekasfalu készítményeinek.

143 A továbbiakban is elszórt adatok, kisebb közlemények találhatók, amelyek magukon viselik az esedegesség jeleit.

144 Két addig szinte teljesen ismereden fazekasfalu, Deresk és Lévárt bemutatása nyújtott a továbbiakban lehetőséget a gömöri kerámia alaposabb feldolgozására, de ez is elsősorban e két falu vonatkozásában. A közelmúltban Vida Gabriella a miskolci fazekassággal kapcsolatban érintette a gömöri kerámiát, röviden áttekintette az eddigi ismereteket.

146 Feltehetően a tűzálló agyagból készült főzőedények iránti szükséglet eredményezte Debrecenben, ahol már 1574-ben céhet alapítottak a fazekasok, hogy 1690-ben a város magisztrátusa engedélyezte a rimaszombati fazekasoknak az általánosan elterjedt szokással szemben, hogy nemcsak vásárok alkalmával árusíthassák szabadon edényeiket, hanem „behozott műveiket egyenként hétfőn és kedden tíz óráig eladhattyák, s ezután is százanként el adhattyák." Ez az engedély a következő században is végig megmaradt. A XIX. század elején, 1813-ban újból megerősítik, hogy a rimaszombatiak árulása, szemben más, elsősorban környékbeli fazekasközpontok termékeivel, megengedett.

147 Nem véleden tehát, hogy a főzésre használatos nagyméretű fazekak teszik ki az innen származó edények nagy részét. Ezek esetében nagyon nehéz meghatározni a ké142 Domanovszky György 1968., 1981. 143 Kresz Mária 1960. 297-374. 144 Nemesik Pál 1966. 208-230., Szanyi Mária 1977. 350-355. Uő. 1981., Ujváry Zoltán 1980. 2. szám 9-12. 145 Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982. 146 Vida Gabriella 1999. 90. 147 P. Szalay Emőke 1993^ 15., 17.