P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Összegzés

nyeit elégítették ki. Hiszen minél nagyobb volt a vevőkörzet, annál több helyi igényt kellett összehangolni, amiből az következik, hogy az egyes eltéréseket nem lehetett erősen hangsúlyozni. Ez a különböző műhelyekben viszonylag hasonló formákat és díszítéseket eredményezhetett. Ugyanakkor a fazekasfalvak jó részének hasonló vagy ugyanaz a körzet volt a felvevő piaca, így hasonló termékeket kellett előállítaniuk. Talán azt is figyelembe vehetjük, hogy évszázadokon át a kisebb gömöri fazekasfalvak kihasználva az ismert, jelentős város, Rimaszombat hírét, a távoli vidékeken, mint rimaszombati edényeket árusították saját termékeiket. Ez viszont újból azt feltételezte, hogy a vásárlóközönség előtt hasonlónak kellett mutatkozni. A sok azonosság ellenére bizonyos különbözőségek is jellemzik az egyes falvakban végzett tevékenységet. Ez nem elsősorban a mesterséggyakorlásban mutatkozik, hanem inkább az árusításban, hiszen voltak falvak, amelyek fazekasai, de többnyire a családtagok, maguk vitték olykor távoli területekre a kelendő portékát, míg más falvak esetében idegenek végezték az árusítást. A tűzálló agyagból készült edények között legnagyobb piackörzete természetesen a főzőedényeknek volt. Ezek nagyjából a bihari területekig jutottak le, itt találkozott vásárlókörzetük az ugyancsak kiváló minőségű révi tűzálló fazék elterjedési területével. A tiszántúli részeket ez a két gyártó központ látta el főzőedénnyel. Természetesen a révi nem volt egyenrangú vetélytársa a gömöri fazéknak, mivel itt egyetlen településen dolgoztak fazekasok. Ez a magyarázata annak, hogy még a Révhez közeli dél-bihari falvakban is találunk gömöri fazekat. Vizsgálataink az előbbiekhez hasonlóan korábbi megállapításokat erősítettek, a gömöri fazekasközpontokban a főzőedények mellett készítettek egyéb formákat is, amelyeket szintén szélesebb körben ismertek voltak. Ezek között elterjedtebbek a különböző folyadéktartó edények, amelyek sorában a korsók alkották a nagyobb számot. Jelentősége ellenére ennek az edényformának jóval kisebb volt az elterjedési területe, mint a főzőedénynek. A jobbára mázas korsók nagyjából a Közép-Tisza vonaláig fordultak elő, inkább csak