P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Összegzés

az Alföld északi részein voltak kedveltek. Nem véletlen, hogy a Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteménye nagyon gazdag ebben az edényformában. A kutatók ennek okaként azt említik, hogy az Alföldön a tálasedény mellett mázas korsók is nagy számban készültek. Ezt az edényformát a használók szívesebben fogadták díszes megjelenésben, ilyenekre pedig az alföldi központok termékei közül elsősorban a mezőtúri korsók a példák. A híres túri korsók az Alföld középső részén találtak felvevő piacra. Ugyanakkor a Hajdúböszörményben található gömörinek feltételezett edények azt mutatják, hogy a XIX. század első felében még más volt a helyzet. Ekkor a gömöri korsók nagyobb számban lehetettek jelen vidékünkön. Ezt a vélekedést alátámaszthatja az is, hogy mezőtúri mázas korsókról ekkor még nem beszélhetünk, hiszen a túri fazekasok a XIX. század közepe táján tértek át a mázas edénykészítésre. A Déri Múzeum gazdag kerámia anyagában helyi gyűjtésből nem találunk gömöri korsót, a bemutatott példányok mind különböző gyűjteményekből származnak, ez azt mutatja, hogy a gömöri korsó nem jutott el Debrecenig. Ugyanakkor a debreceni fazekasok városban fennmaradt termékei között egyáltalán nem találunk korsókat. A közeli hajdú városokban szinte egyetlen debreceni edényt sem őriznek, ez azt mutatja, hogy a város fazekasainak termékei nem jutottak ki Debrecenből. Ennek oka az lehet, amint az a levéltári adatokból kitűnik, hogy a helyi fazekascéh több évszázados története során alig tudta kielégíteni a település igényeit. Ugyanakkor a XIX. század elején, amint arról fentebb szó volt, nagy harcokat folytattak a nádudvari és tasnádi, margitai fazekasokkal, akik korsókat hoztak szekérszámra a debreceni piacokra. Ezért elképzelhető, hogy amekkora igény vizeskorsó iránt Debrecenben volt, azt ezek a fazekasok elégítették ki, a gömöri korsók csak a hajdú városokig jutottak el. Más edényforma az előbbieknél feltehetően jóval kisebb számban készült, hiszen ezek jobbára a közelebbi vidékekre készülhettek. Tudjuk, hogy készítettek tálakat, tányérokat is a gömöri falvakban, fontosságuk azonban eltörpült a fazekakhoz és korsókhoz ké-