P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Összegzés

Összegzés A múzeumi gyűjteményekben található jelentős számú gömöri edény áttekintése megerősíti azt a megállapítást, hogy az ottani fazekasoknak évszázadokon keresztül meghatározó szerepe volt az alföldi területek edényellátásában. Mindez abból következik, hogy az Alföldön sehol nincs főzőedény készítésére alkalmas tűzálló agyag. Ezért alakulhatott ki már a középkor folyamán a Gömörből dél felé irányuló nagyarányú edénykereskedelem. A levéltári forrásokból kitűnik, hogy ezek a kapcsolatok már a XVII. században közismertek voltak, amint ezt a Duna-Tisza közi mezővárosok és Debrecen városi tanácsi adataiból ismerjük. Bár ekkor még többnyire csak a rimaszombati edényeket említik. A következő századokból különböző forrásokban már egyre gyakrabban sorolják fel az egyes falvak nevét, amelyekről megjegyzik, hogy fazekassággal foglalkoznak. A XIX. századi statisztikai leírások mutatják a mesterség igazi nagyságát, amikor több mint 30 fazekasfaluról történik említés. A fennmaradt tárgyi anyag vizsgálatakor jelentős számú gömöri kerámia áttekintése során kitűnik, hogy az egyes falvakban készült edényeket nehéz egymástól megkülönböztetni. A hasonlóságnak egyik oka bizonyára az, hogy a gömöri kerámia széles felvevő piaccal rendelkezett, így feltehetően nem lett volna szerencsés, ha egy-egy kis helyi piac igényeihez alkalmazkodtak volna a készítők, ha olyan edények kerültek volna ki az itteni mesterek műhelyeiből, amelyek egy meghatározott vevőkör igé-