P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

Padár Ennek a falunak a fazekasai arról voltak híresek, hogy a legnagyobb fazekakat itt csinálták. Űrtartalmuk elérte a 30 litert is. Egy ekkora edényt természetesen nem lehetett egy rögből kikorongozni, kettőt, hármat is használtak hozzá. Ezek a nagyméretű edények festetlenek voltak, „maga színében készültek", nem bírják a festéket, tartották róluk. A süvéteiek azt mondták, hogy a pádári edényben megbarnul a káposzta, míg a süvéteiben nem.

83 A pádáriak különösen kedvelték a díszítésnél az agyagfestékek összefolyatását. Az agyagot emlékezet szerint előbb Osgyánból, Zsaluzsányból, Pongyelokról, Szucsányból, később Losoncról hozták. Messzi vidéket bejártak edényeikkel. Az Alföldre elsősorban a Hajdúságba jártak. Hajdúböszörmény volt az egyik fontos piacuk. Deresk és Lévárt Ennek a két magyar fazekasfalunak megjelent egy részletes feldolgozása.

84 Miután a többi gömöri fazekasfaluval összehasonlítva kitűnik, hogy nagyobb eltérések nem fedezhetők fel a mesterség gyakorlásában, ezért e két falu bemutatásával foglaljuk össze a technikára vonatkozó ismeretanyagot. Az agyagásás a fazekasmesterség munkafolyamatának első fázisa. A dereski és lévárti fazekasok a többi faluhoz hasonlóan a saját határukban találtak és onnan hoztak agyagot. Egy nagy tölgyes erdőben 3-4 hektárnyi területen sorakoztak az agyagvermek. A társmunkának nevezett agyagásás nehéz és veszélyes munkáját hárman-négyen összefogva végezték. A gödörásás több napig tartott, hiszen 4-6 esetleg 10-12 méterre is le kellett ásni, míg elérték a megfelelő agyagot. A verem oldalába vágott lépcső, a szájánál 83 Márkus Mihály EA. 591. 84 Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982.