P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

200-300 darabot vittek, amihez elég volt a szekér oldalán a magasító. A kevés edény volt a magyarázat arra, hogy a melléteiek amint elhagyták a falujukat, máris kezdték árusítani az edényeket, más falvak árusaival szemben, akik olykor 3-4 nap után bontották csak meg az útra elkészített szekeret. A mellétéi edényt nemcsak maguk a helyiek vitték, szívesen vettek tőlük viszonteladásra a licei és lévárti fuvarosok is, mivel a mellétéi tejescsuprot mindenütt szívesen vásárolták. Gice Az ismertebb fazekasfalvak közzé tartozott. A XVIII. század végén lakói azt vallják magukról: „Közönségesen az helységbeli lakosok fazekas mesterséggel élvén, különbféle cserépedényekkel szoktak kereskedni''.

79 A XIX. század elején Bartholomaeides is említi mint fazekasfalut.

80 Ugyanakkor a szóbeli hagyomány szerint itt nem is dolgoztak fazekasok „a giceiek nemesurak voltak", akiknek lovaik voltak. Elsősorban a fuvarozásról voltak ismertek, főként a süvétei edényt vitték messzire Bereg és Szatmár megyébe, a Bodrogközbe, a Tisza mellett Tiszapolgárig, Tiszakürtig. Az árusításban csak olyanok vettek részt, akiknek Süvétén rokonaik voltak. Egy kocsi edényt 60-70 forintért vettek. Otthon pénzért árultak, idegenben azonban terményért is. Nagyrőcére, Jolsvára, Garadnára szállították elsősorban az edényeket, de olykor alföldi olcsó terményt vittek a Felvidékre. Akik edénykereskedéssel foglalkoztak, általában márciusban indultak, Szent György naptól Szent Mihály napjáig jártak, olykor szinte az egész évben úton voltak decemberig.

81 Saját termékük nagy lábas serpenyő volt, ami a szabad tűzön való főzéshez kellett. Ezeket az edényeket alig díszítették, egy pemzlivel meglocsolták, de nem öntötték le gléttel.

82 79 Takács Péter-Udvari István 1992.863. 80 Bartholomaeides, Ladislaus 1806-1808. 566. 81 Márkus Mihály EA. 591 82 Márkus Mihály EA. 591.