P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

öreg fazekasoktól szokták venni, szerkezetét maguk csinálták. Az égetőkemence, amely Mellétén többnyire ovális volt, komoly szakértelemmel készült, a fazekas maga készítette. A munkavégzés a házban folyt. A XIX-XX. század fordulóján az ún. amerikázás után, amikor új házakat építettek, azokban kis fülkéket alakítottak ki műhelynek. Máskor a pitvarban dolgozott a mester, de előfordult, hogy a házban forgott a korong. A festéket hasonló helyekről szerezték be, mint Süvétén és Licében. A fehér Hollóházáról származott, a feketét, a barnakövet Szepességből hozták zsákszámra. Ennek beszerzésében olykor cserekereskedelmet folytattak, oda edény szállítottak, visszafelé pedig festéket hoztak. A vörös anyaga falubéli vörös agyag volt. A kék smolna, amit ecsettel festettek, véleményük szerint megfelelőbb minőségű lett, ha krumpli keményítővel keverték. Sárga színt keveset használtak. A zöld anyaga itt is rézhulladék volt. A barna két rész vörösből és egy rész feketéből készült. A bordó anyaga vörös borkő volt, a méregzöld pedig 1 kanál rézoxid és 13 kanál fehér agyag keveréke. A festékből egyszerre csak a felhasználáshoz szüksége mennyiséget lehetett elkészíteni, mert megmaradva „megikrásodott", ami azt jelentette, hogy újból meg kellett őrölni. A mázat Selmecbányáról fadongás hordóban szállítottak. Magát a használt mázat 2 kanál máz és 1 kanál békasó adta, ez volt a „gyantéros máz ". A zöld mázat, amelyet rézoxiddal színeztek, 24 rész máz és 1 rész rézoxidból kevertek össze. A fekete máz összetétele 18-19 rész gyantéros máz és 1 rész barnakő volt. Egy „ bánya " azaz kemence edényhez 25 kg máz és 33% kvarc volt szükséges. A mellétéi agyaghoz több kvarc kellett, míg a giceihez kevesebb is elég volt. Az égetéshez a fazekas segítséget hívott, akinek egy egész napi fuvart fizetett ezért a munkáért. A kemencébe lábakra helyezték az edényt, amelyek elválasztották a többi edénytől és a tűztől. Itt fontos mesterfogások kerülnek elő, mindenki a saját kemencéjét ismerte. Az első égetést, a zsengélést reggel kezdték és délig tartott. A tüzelés rejtett titok volt, az anyagtól függött. A szívós, olajos agyagból készült edényeket lassan kellett melegíteni, a sovány agyagúak