P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

elbírták a gyorsabb hevítést. Utána következett gyorsan a mázazás, majd a második égetés, amelyet szintén óvatosan kellett végezni. A melléteiek legnagyobb mennyiségben tejescsuprot készítettek, amelyeket festetlenül, saját agyagszínűkben hagytak, ezért vászon tejesfazéknak nevezték őket. Általában tarka mázas lett a tejesedény, majd díszítésül néhány vonalat, kígyó vonalat, zsinórt, vastag és keskeny párhuzamos sávokat húztak rájuk vagy babosra festették. A barna festésű így piros lett, de legjobbnak a fehér színűt tartották. A melléteiek szerint náluk volt legfinomabb az agyag, a tejsav nem bántotta, ezért tartották az ő tejescsupraikat a legjobb minőségűnek a környéken. A melléteiek másik fontos terméke a főzőfazék volt, amit masinás fazéknak is neveztek. A széles aljú fazekat a vason való főzésre lehetett használni, míg a keskenyaljút „cigányszájú fazéknak?' is nevezték. Méretük változott. A fazekak egykor mázatlanok voltak, csak belül vonták be őket mázzal. A díszítetlen régi fazekakat kopasz fazéknak is nevezték. Az újabbak kívül is mázasok voltak, de fenekükre soha nem került máz. A XX. században barnára, zöldre színezték, sokszor a máz alatt rózsával, falevéllel díszítették. Készítettek fehér agyagból is fazekat, ezek lekvárfélék tartására szolgáltak. Az előbbiekhez hasonlóan igen kedvelt edényforma volt a rátó, tejfeles rátó, amelyet a mezőre történő ételhordáshoz használtak. Azon edények közé tartozott, amelyet mindig díszítettek, mázasak, virágosak voltak. Legdíszesebben a komarától készítették, amelyben keresztkomának keresztelőre vittek ebédet, ezt nevezik poszrilcnak. Ezt a kis díszes edényt mindig kantárba tették, amelyet cigányasszonyok készítettek fehér, zöld és piros fonalból. Alakja szerint a rátó átmenet volt a köcsög és a főzőfazék között. A háztartásokban elmaradhatatlan edényből mindenütt akadt 8-9 darab. A mellétéi fazekasok a tálakat és tányérokat soványabb agyagból készítették, különböző méretben, amit a gyakorlat révén mérés nélkül találtak el. Ezekről azt tartották, hogy olyannak kell lenniük, amelyből egy rendes étvágyú parasztember kétszer kanalazhatja ki a levest. Átlagosan 3/4 liter volt az űrtartalmuk.