P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

Legnagyobb számban korsókat készítettek, ezek voltak legfontosabb edényeik. Nagyságuk általában 6-7 literesek volt, de készítettek kisebbeket is. Mivel ezek vizesedények voltak, a liceiek folyó melletti területeket kerestek fel előszeretettel, mégpedig azokat a falvakat, ahonnan a lakosság korsókban hordta haza a vizet. Ezért a Hernád völgye, Bodrogköz, Ondava, Tapoly, Ung, Latorca és Labore vidéke volt termékeik legjobb piaca. A tiszántúli részeken is kiterjedt piackörzete volt a korsóknak, Tiszaújlaktól Tokajig szintén ismerték és kedvelték a licei korsókat. Bereg megyében Tarpa, Jánd, Gulács, Lónya és Mánd volt nevezetes felvevő helye a licei korsóknak.

76 Maguk a fazekasok ritkán jártak árulni, inkább fogatos kocsisoknak adták oda az edényt készpénzért vagy terményért. Más falvakkal ellentétben a liceiek nyáron is korongoztak, így is alig győztek elég edényt készíteni, akkora volt irántuk a kereslet. Mellété Az ismertebb fazekasfalvak közé tartozott. Bartholomaeides a falu ismertetésekor a melléteiek foglalkozásaként ezt a tevékenységet említi.

77 A hagyomány szerint 1800 körül itatókút ásása során találtak a falu határában fehér agyagot. Ezt eleinte csupán házfestésre használták, majd később a licei és a süvétei fazekasok felfigyeltek rá, és kezdték edényfestésre használni. Ezt látva a faluból néhányan Süvétére adták gyermekeiket a mesterség elsajátítására, így indult el a mesterség gyakorlása a faluban. Az emlékezet szerint valamikor kályhagyár is működött. Eleinte a legegyszerűbb edényeket, tejescsuprot, később butykost és masinás fazekat készítettek. Mivel jövedelmező mesterségnek tűnt, az egész falu hamarosan megtanulta a fazekasságot, amely így fő foglalkozássá vált. 76 Herkely Károly EA 427. 77 Bartholomaeides, Ladislaus 1806-1808. 544-5.