P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

a céh életének fontos tárgyait, az iratokat és a pecsétet őrizték. A szervezetbe tömörülés egyes jelei valóban megvoltak náluk. így volt két elöljárójuk, akiket céhmestereknek neveztek, évenként választották őket. Fő feladatuk a máz kimérése volt. A mázat „bödönökben" hozták, amelyekbe 200-300 kg fért, ezekből mérték ki a kért mennyiséget. Az igények kielégítése után megmaradt anyag az övék lett. A mázért befolyt pénz több volt, mint amennyit a tagok eredetileg befizettek érte, így a kimérés után többletpénz keletkezett. Ezt az összeget elsősorban közösségi célokra, pl. templomfedésre adták, vagy farsangi mulatságot rendeztek belőle. Comajová céhként említi a süvéteiek társaságát, ennek némiképp ellentmondanak B. Kovács István adatai. Eszerint 1881-ben kezdték vezetni a fazekasok jegyzőkönyveiket, amelyben szólnak arról, hogy társaságuk már fél évszázada létezik, de erről más írásos adat nem maradt fenn.

68 Ráadásul ekkor már hivatalosan megszüntették a céheket Magyarországon. A máz osztásának fő feladata mellett a céhmesterek, amint az a céhszervezet keretei között megszokott volt, bizonyos mértékben a közösség életének ellenőrzői is voltak. A mesterek között felmerülő panaszokat, ilyen volt a helytelen viselkedés, vevő csábítása, a temetésen való részvétel elhanyagolása, meghallgatták és ítélkeztek bennük. A céhmesterek ezen tevékenysége csak a saját tagjaikra terjedt ki. Egyetlen kivételt említettek, amikor egy migléci felett ítélkeztek. Maga a szervezet az I. világháborúig működött. A családokból általában egy személy foglalkozott edénykészítéssel. Ennek okaként azt említették, hogy 2-3 korongnál több nem is fért el egy házban. Ezeken a mester mellett a tanulásra jelentkező inasok és esetleg legények dolgoztak. A mesterség elsajátítása során az inasok részt vettek a család életében, a tanulás mellett az éppen adódó munkákban, így a mezei munkákban is részt kellett venniük. A süvétei agyag elsősorban fennálló edények készítésére volt alkalmas, így a helyi fazekasok ezeket gyártották nagy mennyiség-