P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
A gömöri fazekasságra vonatkozó írásos adatok
nek, elszállítják egészen Szolnokig és részint pénzért adják el, részint pedig nemesebb terményre cserélik" Licéről pedig ezt olvassuk: „Itt is ügyes és szorgalmas fazekasok laknak" Levéltári adatok alapján ismerjük a XVIII. századra vonatkozóan a különböző településeken dolgozó fazekasok számát. 1725-ben Süvétén 14, Lévárton és Licén 10-10 mester dolgozott. 1747-ben már 37-en vannak a licei mesterek, míg Gicén és Deresken 12-12 főt írtak össze. 1754-ben Licén 20, Mikolcsányban 18, Deresken 17, Lévárton 16 fazekas űzte a mesterséget/ 4 Bartholomaeides Ladislaus a XIX. század elején a következőket írja: iy A kövér földek és bennük az agyag a fazekasok számára a kézműves mesterség műveléséhez nyújt anyagot. Ez sok fazekast jelent Gömör megyében. Ezek a falvak tehát egyrészt a Murány völgyében, amely Jóslva mezőváros felett folyik, Miglesz, Sivette, Mikocsán, Naszray, Gicze, Licze, Perlacz aztán a Kövi patak mellett Deres ka és Liwart, amelyeket fazekas edények méltán híres készítői laknak, amelyeket ezért magyarul Fazekasfalvaknak, szlovákul Hrncsarszke Dedinyinek neveznek, szokás elősorolni. Nagyon helyesen és igen bölcsen használhatod és hallhatod azt, hogy fazekas a fazekast gyűlöli. Mindegyik faluban a ház mellett lehet látni az agyag csomókat és halmokat, amelyet a Miglesz és Mikocsán közötti tölgyesben, hasonlóképp a süvétei, perláczi és lévárti földön termelnek ki. Az edények és a fazekasok száma hasonló a kishontiakéhoz. Ugyanis itt is hatalmas az igen kiváló legfehérebb színű agyag mennyisége, Mastinecz birtokon és a szomszédos falvakban gyakorolják. Néhány városban is, mint Rozsnyóban, Jolsván és Rimaszombatban több fazekas is van. Ezek egyrészt melegítő kemencéket, ezenkívül pedig néhány féle nem köznapi használatra való edényt gyártanak, akik itt laknak, majdnem csak fazekakat, korsókat, tálakat, füstcsöveket készítenek. Pongyelok faluban a holicsiaknál nem alábbvaló legkiválóbb agyagedények üzeme, amely 1770 körül alapíttatott. Az itt készített edények mennyiségét, még 33 Bél Mátyás (1749) 1992. 63., 68-69. 34 Szanyi Mária 1977. 350-355.
