Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

tarn előbb a legmindennapibb, keresetlen, pór kitételekkel dalt, s azután úgy nemesítem meg egyik sort a másik után. így támadt a Hervadsz hervadsz, szerelem rózsája; mely évekig csak emlékezetemben élt. Ezen epochában jöttél egyszer Csekébe, s láttad dalaim elsőit, s láttad a Vanitatum elejét; mi a sokat vesztett kebelből aztán származhatott, minekutána veszteségű az emberi élet nevetséges parányiságához és múlandóságához mérve, nyugalmas megvetéssel tekinthetett. 1823-i 826. 1823 végén házasodott meg Ádám, s ettől fogva én méginkább zárkózva éltem, mint azelőtt. Ekkor ismét szíváldozatot követtem el magamon. Egyik vala, hogy Lenkát visszaadám; az nekem akkor nagyon fájt, életemnek (akkori környűlményeihez képest) egyik vesztesége sem volt kínosabb. A másik veszteség említést nem érdemel. Mind oly dolgok, mikkel a közönségnek semmi baja; ezeket az én biográfiám említeni nem fogja; de kell neki lelkembe pillanthatnia, ha írói karakteremet magyarázni jól akarja. Mert valóban rendes magamnak is, hogy az én könnyű, szeszélyes írásmódom ily sötét környűlmények közt fejlett ki. A közelebb múlt kilenc év alatt igen keveset, s igen ritkán olvastam: ez sok gondolkozásra adott időt. Innen talán, hogy valami mélység van írásaimban. 36