Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

De Adam megholt. Most vége lőn mindennek. Mit tenni? Ez a gondolat eltépte életem minden reményeit. Özvegy és árva maradt; számot vetek magammal, azt hívem, leszen erőm a világ bajaiba lépni, bár hosszú elszögellés miatt ereim gyakorlat nélkül valának, s gazda lettem, s (1829) hivatalbeli. Ettől kezdve az oratori pálya, több élet munkáimban stb. Onérzés azelőtt is sok volt mind verseimben, mind kritikáimban, de beszédeimben talán büszkeség is van. De én soha nem beszéltem közhelyen, csak mint jegyző és követ, s ilyenkor éreznem kellett, hogy tiszteletre méltó test nevében szollok. Hazámat, nemzetemet mindég lángolva szerettem; magyar lenni büszkeségem volt, s lesz örökre. Még akkor is, midőn e nemzet ellen kínosan panaszolkodom. Diétái naplóm fogja neked mutatni, hogy a szeszély bennem nagymértékben fejlik naponkint. Ezt a keserű napok, s az emberi élet hiúságaiba mély pillantás okozták. (Pozsony, 1833. március 20.) 31