Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Említenem kell, hogy 1814 Pécelen, midőn a Monodolattal töltöttük az időt, előbb komoly (filológi) értekezést írtunk. Ettől kezdődik filológiai mélyebb ismeretem. 1817. ápril. Pestről hazamentem; jószág-kontraktusom semmivé tétetett, és így a terv is, hogy Pesten lakhassam. Annyi szíváldozat után, az ifiúság első éveitől fogva, ez kínosan ért. 1815-1811 kevés verset írtam, lelkem sötét volt. Akkor jövendőm minden kedves képeinek elsüllyedése után iszonyú hánykódásban valék. Örömmel választottam volna klastromot is. Ádám ezalatt iszonyú zavarba hozta jószágunkat, s ennek rossz következései azt tevék, hogy nekem Csekéből kiszabadulni, vagy ott (bár dolgom semmi sem volt) tudományim után látni nem lehetett. 1818-1823. Kölesén és Csekén igen-igen keveset dolgoztam, de dalaim alakja ekkor fejlett ki. Reggeltől más hajnalig szobámban járkáltam (volt egész év, hogy az udvarból nem mentem ki), s ha sötét képeim engedték, a parasztdal iónját találgatám. Nehezebb stúdiumom egész életemben nem. vala. A sentimental-lyrisch ünnepélyes hangjói s sokszor elkeserdett lelket szeszélyesen, dévaj és mégis meleg, és mégis nemes hangra vinni által, nehéz téma volt. Felvettem valami rímrőlrímre, s tárgyról-tárgyra ugráló parasztdalt, s annak formájára csinál35