Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Kettő szerelme kebelemnek, Egy hon és egy leány. Azt vérző szívvel, ezt epedve, Azt lángolóan, ezt mosolyogva Tekintvén, ölelem. De büszke lesz szívem s dobog, S önérzés száll ki homlokomra, Ha képeik lengenek felém. Oh lyány, hamvvedreden Búsan kél egykor a dal, S majd szárnya fennlebegvén, Harmatjábólo egének Csöppent vigasztalást. De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tavasz virulni, Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám, hazám! 25