Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Még most is egészen megdöbben, ahogy a Rákos nimfája sorait olvassa. Honnét vette a hitet, hogy a költészet valamiképp hasznára lehet a nemzetnek. Micsoda összefogás kellene ehhez! De az írók még ma is elszigetelve élnek egymástól: Kazinczy Széphalmon, Szemere Pécelen, Vitkovics Pesten, Döbrentei Kolozsvárott, Berzsenyi Niklán él. S ami nagyobb baj, nincs közönség! Döbrentei lapjának az egész országban mindössze 380 megrendelelője akadt. Attól fél, literatúránk stúdiuma privát stúdium marad mindvégig. Ha kinevettetünk a köznéptől, hogy inkább ezt csináltuk, mint gazdagságot gyűjtöttünk: azzal mi nem gondolunk. De midőn elmentünkkor is éreznünk kell, hogy/áradásunk az Egészre nézve füstbe ment, 's törekedéseink resultatumok nélkül maradtak — megfog e azon gondolat majd nyugtatni: Te megtettél mindent a' mit tenned lehetett, 's önn-érzésed legyen jutalom...? Nem volna-e jobb mégis inkább csak gazdálkodni? Nem hozna-c nagyobb boldogságot, ha látná munkája eredményét? Bárcsak ne lenne oly jó érzés, ha látja, mások is megértik és átérzik, amit írt! Melly szédítőnek érzem azt, midőn idegenek is együttérzéssel olvassák dolgozásaimat. Olvasók kellenek tehát, mert nélkülük elnémul a múzsa. 26