Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Maga sem tudja megmondani, hogy szerencséjére vagy szerencsétlenségére, de mindig csak időlegesen ragadták el a képzelet és az olvasmányok. Oly erőszakkal tolultak elő újra és újra a mindennapok, hogy hiába volt minden ellenállás. Voltak napok, sőt hónapok, mikor a mindennapi életbe való beleveszés mély depresszióba sodorta. Még barátainak sem írt. Miért kell vidéken, távol a barátoktól élnie és miért kell gazdasági gondokkal küszködnie? Pedig hosszú ideig nem is az ő gondja volt a gazdaság, hanem Gulácsy Antalé, de aztán idővel neki kellett átvennie a terheket: rendbe kellett hoznia a Sámuel nagybátyjától örökölt házat, állatokat kellett vennie... De azt az időt, melyet a költészettől, az olvasástól raboltak el, azt az időt nagyon sajnálta. Mennyivel szerencsésebb barátja, Kállay. Mindketten megváltoztunk, de különbözőképpen. Te elébb mentél az úton, melyen régen elindultál, s szebb lett rajtad a szín, mellyel azelőtt is csakugyan bírtál. Engem más útra mozdított a történet. Thékámban könyv helyett már most nyeregszerszám áll. Míveltetni ugaraimat, lovaim s ökreimről gondoskodni, s küzdeni ezen emberekkel, kik tóparton s szalmafedél alatt laknak, ezt kell csinálnom. 21