Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Lehet, hogy ő benne van valami, ami soha nem engedi megnyugodni, ami örök elégedetlenségre kárhoztatja? Megvallom, hogy még most is bennem a petrarcai lélek, s félő, hogy örökre bennem marad. Innen Pestre, Pestről Pozsonyba, s onnan Philadelphiába álmodozom, ki tudja, hogy a földnek minden részeiben lelnék-e helyet, hol elfognám kevés napok után mondani: nem innen el soha. Most, hogy Csekére költözik, úgy érzi, lesz ereje megosztania magát gazdálkodás és irodalom között, lesz lelki ereje egyensúlyozni a mindennapok és a könyvek világa, a szabadság és a napi kötelékek között. Voltak azért szép napjai is - gondolja, ahogy a kezébe kerül Szemere felesége emlékkönyvébe írt verse. Igen, Pécelen tényleg víg napokat élt: beszélgetések, évődések, versek, látogatás Széphalmon Kazinczynál. Oh, a könnyed dal mily jól esett akkor a lelkének. Talán még azt is merné mondani, hogy boldog volt. Még ma is nehezen tudná megmondani, hogy mitől. A barát közelségétől? Szemere látható boldogságától? Attól, hogy oly közel érezte magához Szemere feleségét, Kriskát, aki szintén verseket írt? A lánykérésre bíztató játékoktól? Vagy egyszerűen csak a társaságtól? 22