Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

ságból, s magányosan töltötte napjait. Olvasott és újraélte olvasmányait. A valóságnál is valóságosabbnak hitte a képzelet világát. De talán valóban így is van. Hajói meggondolja, ma sem tartja másképp, mint amit egyszer, még 181 l-ben írt Kazinczynak a költőkről: nem minta' Tündérmezők bájolnak, valóságot élünk karjaik közt, 's szebb 's édesebb leszen örömünk. Van valami a művészetben, ami nélkülözhetetlenné teszi azok számára, akik igazi életre vágynak. Legrégibb verseim Hölty' és Salis' manierjában írattak, kiket még akkor nem ismertem. Későbben Matthissonnak színe látszott rajtok, kit könyv nélkül tudtam. Legújabb dalaim a' Költő és Jegy váltó; 's ezek, úgy hiszem, a' legjobbak. Kazinczy és Kis János azt mondák, hogy ezekből Schilleri lélek tündöklik. Én Schillert ritkán olvasom: mindenek köztt leggyakrabban Göthét és Homéroszt; 's íme ezekből csak szín sem jön reám. Az Angolok' és Olaszok' Poesisát nem ismerem; a' Németekét egy bizonyos részben úgy nézem mint a' Görögnek Leányát, de a' melly az új századok' manierját öltözte fel, a' Sentimentalismust. Dagályos; ugy mondod. Igen is: de ezen dagálya' Sentimentalismusnak, 's sokaknál igazán a szívnek nyelve. Nem így szól e Rousseau is? nem eeza' Természetnek 's Igaznakfija? 20