Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat. A munka, az újjáépítés lendülete megragadta: 1949-1954 között például három művet szentelt az építőknek. 1949-ben mintázta A Lánchíd építői című lapos domborművét, 1950-ben a háromalakos ÉpítőmunkásokdX, 1954-ben az ötalakos Építőket. Bárcsak Medgyessy munkaábrázolásai és emlékműtervei lettek volna az ötvenes évek legmegbecsültebb darabjai! Ehelyett a pályázatok jó részéről lemaradt, számtalan csalódás érte az ötvenes évek elején. Nem tudta átvenni az úgynevezett „szocreál hurráoptimizmusát", távol állt tőle a sematizmus. A dolgozó ember ábrázolása mellett másik fontos vállalt programja ebben a korszakban: tiszteletadás a magyar történelem és kultúra nagy alakjainak. Elsőként Móricz-emlékművekre kapott megbízást. Ruskicai márványból faragott Móricz-domborművét 1949-ben helyezték el Budapesten, a Móricz Zsigmond körtéren. 1952-ben, az író halálának tizedik évfordulójára pályázatot hirdettek Móricz-síremlékxe. Medgyessy kapta a megbízást, s minden erejét e munkának szentelte. Fél év alatt készült el a portrét és reliefsort variáló haraszti kő síremléke. Debrecennek egy sor író-költő emléktervet mintázott 1952-1953-ban: Ady-szoborterve után egy Móricz-reliefet és a Csokonai-síremléket. 1954. június 29-én, Móricz születésének hetvenötödik évfordulóján fel is avatták bronz portrédomborművet a református kollégium külső falán, a Csokonaiterv azonban sohasem valósult meg. Dédelgetett terve volt egy hortobágyi „trilógia": a Hortobágyi bika, a Komondor és a Pányvavető csikós felállítása a Hortobágy középpontjában. Nem volt szerencsés emlékműterveivel és lovas szobraival. Bercsényi Miklós és Hunyadi János emlékét két-két különböző méretű és megoldású tervében örökítette meg, de egyiket sem tudta megvalósítani, sem 1951 körül, sem később. Különösen fájlalta Hunyadi lovasszobor-tervének kudarcát, hiszen nagy anyagi áldozattal hozta létre. Legnagyobb vágya az volt, hogy még életében felállítsák köztérre egy lovas szobrát. A Hunyadira nem érkezett megbízás, felnagyítása nem történt meg. A művész még azt sem érhette meg, hogy kis méretű, feles nagyságú gipsz alapján kivitelezett győri Szent István-szobrát felavassák. Mégsem adta fel, hetvenévesen is frissen és jó kedvvel mintázott, remekműveket hozott létre talán magának, talán az időnek és a halhatatlanságnak. Az 1954-ben jelentkező agy érgörcs hatására az addig oly biztos keze remegni kezdett, meglátszott rajzain a bizonytalanság. Ennek ellenére az 1954-1955-ös év sikerekben gazdag volt. Felavatták Táncosnő című szobrát az Izabella téren, megvették több szobrát, így Kellner Marikáról 1920-ban mintázott Ülő kislány című művét. Az ötvenes évek végén ezt a szobrát Nyíregyházán, az 1910-es Pihenő lányka márvány változatát Debrecenben helyezték el. A főváros 1954-ben meghirdetett díszkútpályázatára egykori, 1924-beli Jó forrásnál című kúttervét és az 1926-ban készített Medvés kútját adta be. Ez utóbbival osztatlan sikert aratott, s Nagy Géza segítségével meg is kezdte a nagy agyag, majd gipsz készítését. A kedves kútfigura ma is díszíti a budai Fő utcát. 1956 márciusában szívtrombózist kapott, 1956-1957-ben gyakran volt a Kútvölgyi, a MÁV-Kórház, majd a balatonfüredi Szívkórház betege. A hetvenöt éves mestert életmű-kiállítással ünnepelték a Műcsarnokban 1956 tavaszán, 21
