Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

1926-ban szomorú feladatot, megrendelést teljesített barátjának: kőbe faragta Móriczné Holies Janka síremlékét a Kerepesi úti temetőbe. Móricz „Laokoón lánynak" nevezte e szobrot Míg új a szerelem című regényében. 1927 tavaszán Medgyessy a pesti műteremben mintázta meg agyagban Móricz fejszobrát, nyáron pedig Leányfalun, Móriczék nyaralójában a nagy diófa alatt kezdte kőbe faragni. A faragó munka nehéz fizikai műveletei között pihentető rajzolás következett: Medgyessy megörökítette napozás, majd írás közben az írót. S végre elkészült a monumentális hatású szobor, amelyet így jellemzett az alkotó: „Itt van a Móricz Zsigmond-fej. Az ő robusztus, magabízó, derűs magyar feje nagyon kínálkozott nekem, hogy megragadjam és kihasználjam a kőnek azt az önként jelentkező nagyszerű adottságát az ő jellemzésére." Legalább olyan plasztikus, tömör Móricz Medgyessy-„portréja", mint a szobrászé: „Van benne valami mókus. Vörhenyes a színe is, szürkéskék, apró szemeivel mindig les, mint aki meglesi óvatlanul az ellenséget. Természetes ősember. Ösztönember. Nem paraszt, hanem hajdú, katona, kisnemes. Olyan, mint egy fejedelmi darabont-kapitányka. Akard jól állna neki. A kezei igen komikusak. Az ujjai oly rövidek, mintha egy íz hiányozna minden ujjából. Két kurta lába van; ha leül: magasabb nálam; ha feláll: épp egy fejjel alacsonyabb." A húszas években megosztotta idejét Budapest-Vásárhely-Debrecen között. A nyarak jó részét Mártélyon, Vásárhelyen töltötte. Jó barátságban volt Endre Bélával. Itt találkozott Barcsay Jenővel, aki mindvégig tisztelője volt. Debrecenhez a rövid életű, 1924-1927 között működő Művészház és az Ady Társaság kötötte. Mindkettőnek lelke, motorja Senyéi Oláh István volt, aki Fülep Lajossal, Lyka Károllyal, s a magyar képzőművészek legjavával tartotta a kapcsolatot, s rövid idő alatt tizenöt tárlatot szervezett (többek között egy olasz-magyar kiállítást). A Művészházban közös rézkarclevonó gép működött, s esti, szabadiskolaszerű oktatást szerveztek a fiatal tehetségek részére. Az Ady Társaság hosszabb életű volt, 1927-1949 között működött. Irodalmi, hungarológiai, zenei osztálya mellett talán képzőművészeti osztálya volt a legegységesebb. Az Ady Társaság célja az volt, hogy a debreceni művészeti életet közelítse az ország haladó köreihez, elsősorban a Nyugathoz, s hogy az új stílusokat, a modern művészetet megszerettesse Debrecenben. Mindehhez Ady Endre nevét tűzte a zászlajára ez a kis haladó csoport, s nevével együtt vállalta kultuszát, emléke ápolását. Az ország közvéleménye rövidesen érdeklődéssel fordult a debreceni zászlóbontás felé. Az ország vezető művészei, esztétái rendszeresen látogatták a Társaság matinéit, emlékünnepségeit, vitáit. Németh László, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Rabinovszky Máriusz több ízben tartott előadást, egy-egy alkalommal Debrecenbe látogatott a Társaság meghívására Juhász Gyula, Bartók Béla, Csók István, Vaszary János, Kosztolányi Dezső is. A képzőművészeti osztály első elnöke Holló László volt, tagjai: Gáborjáni Szabó Kálmán, Berki Irma, Káplár Miklós, Senyéi Oláh István, majd Vadász Endre, Félegyházi László, Smurák József. Medgyessy mint alapító tag a társaság budapesti „összekötője", szervezője volt. Kérésére Rabinovszky Máriusz többször tartott előadást a Déri Múzeumban és tárlatvezetést az Ady Társaság kiállításain. Medgyessy jó barátságban volt a képzőművészeti osztály majd mindegyik tagjával. Ám nem a személyes viszony, hanem művészetük társadalmi, közösségi jellege, az elvi azonosság a fő összekötő erő HollóGáborjáni-Káplár és Medgyessy között. Az alföldi művészet nagy alakjai voltak, akikre 14