Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

nőt és portréi sorát, így Önarcképét is. A tárlaton szereplő Medgyessy-műveket Bálint Aladár méltatta a Nyugatban. Ez az írás Medgyessy művészetének első komoly méltatása. Tehetségét nem lehetett többé véka alá rejteni, legfeljebb hivatalos elismertetését késleltetni. „A Műcsarnoktól - habár egyesületi tag lettem - haraggal váltam el, mert a reakciós zsűrivel kölcsönösen utáltuk egymást. Zala az Anya és Lovas szobrokat a velencei kiállításra becsomagolt ládákból kihajigálta, azon megjegyzésével, hogy én nem képviselem a magyar szobrászat szellemét (szerinte, gondolom, már Árpádék is az ő franciás barokkjával érkeztek Ázsiából). Több szerencsével jártam a fiatalok gárdájával, akikkel együtt csináltuk a Művészházat, ahol az 1912-ben kiállított Táncolók reliefemet ezerkoronás díjjal jutalmazták. Aztán 1923-ban csináltuk a 'K. U. T.' társaságot, ahol a nagy Bronzlovasomat tüntették ki, melyet másodszor a Barta Károly-féle aktpályázaton díjaztak. Ennyi volt idáig összes elismerésem. Azóta együtt dolgozom a 'progresszívekkel', csakhogy az antik, a primitív, az ősrégi művészet szent nevében. Hogy mennyire jutok, majd elválik" - írta Medgyessy 1926. május 15-én kelt önéletrajzában. Ez az írás összefoglalója is lehetne a húszas évek tevékenységének, a negyven-egynéhány éves Medgyessy életének. A progresszívekkel együtt kiharcolt, megalkotott egy közös műhelyt, testületet: a Képzőművészek Új Társaságát. 1924-ben jött létre a 'K. U. T'., amelynek elnöke Márffy Ödön, illetve Kernstok Károly, egyik törzstagja, alelnöke Medgyessy lett. A szobrász itt ismerkedett meg Derkovits Gyulával, Mészáros Lászlóval, Gádor Istvánnal, Ferenczy Bénivel, s itt került még szorosabb kapcsolatba Rippl-Rónaival, Egry Józseffel, Vedres Márkkal, Bornemisza Gézával, Rabinovszky Máriusszal, Boromisza Tiborral, Csorba Gézával. Medgyessy egyik rendezője volt annak az 1926-os őszi kiállításnak, amelyet - Rózsa Miklós művészettörténész szerint - „egységbe foglalt a magyar progresszivitás vezérlő gondolata". 1928-ban, a frissen alakult Tamás Galéria első kiállításán együtt láthatta a közönség Egry József festményeit és Medgyessy szobrait: a Három gráciát, a Kövér gondolkodó nőt, a Táncoló faunt, a Nimfát és a háromalakos Táncolókat. Barátai, művésztársai elismeréssel fogadták újat hozó, úttörő alkotásait: az 1923-ból való Táncoló nőt. Támaszkodó női aktot, az 1924-beli Jó forrásnak, az 1927-ben készült Halászfiút. Végre, 1927-ben monumentális szoborra is megbízást kapott Budapesten: a Korsós nő és a Halászfiú című szoborkettősét a Széchenyi fürdőben helyezték el. Az egyik első jelentős, művészetét méltató cikk az Ars Una hasábjain jelent meg 1924-ben, Rabinovszky Máriusz tollából. A tanulmány kiemelte szobrai rusztikus közvetlenségét, ösztönös egyszerűségét és látszólagos problémamentességét. A húszas évek közepén a szobrászműterem egyre gyakoribb vendége volt Móricz Zsigmond. Medgyessy is megfordult Móricz pesti lakásán, leányfalui nyaralójában, s mindketten vendégeskedtek Ripplnel, a Róma villában, Kaposvárott. A Százados útra látogató Móricz „hosszú ideig csendben nézegetett egy-egy készülő szobrot, s ha megszólalt, ha hibát látott, mindig a dolgok lényegét fogta meg. De kérdezett is. Tövirül hegyire el kellett magyaráznom neki mindent, hogy mit miért csináltam, miként készül a szobor nagyítása, bronzba öntése. Sokszor el is mondtam a többi író barátomnak: Tanulhatnátok Móricz Zsigmondtól. Ha feleannyira is törődnétek velünk, másképp folyna a sorsunk." - ívta. a szobrász. 13