Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Podhajcén készítette, amelyhez már 1915-től gyűjtötte az anyagot: rögzítette az ukrán, lengyel, orosz házak oromfalának, sírköveinek ornamenseit. 1916-ban három síremlékét állították fel a fronton. Egyik egy dragonyos tisztet ábrázoló relief volt, a másik magyaros virágornamentikával díszített kő, a harmadik egy haldokló katonát és az őt felfogó nőalakot megjelenítő kétalakos szobor. Ló-lovas kompozíciókat szinte minden háborús rajzfüzetében találni. Már ekkor készült nagy feladatára: a lovassorozatra. A menetelések idején a lovas szakaszparancsnokok mellett járt, és figyelte, gyors mozdulattanulmányokban rögzítette a lovak izom-mozgását. Maga is lovagolt. Brzezinyben ideiglenes műtermet rendezhetett be, itt egy kartonfrízt készített harcoló lovasokkal (ezt sikerült magával hoznia). Rajta kívül Pogány Gyula és a lengyel Witold Leonhardt dolgozott ott a sajtó hadiszálláson. A három művész többször modellt ült egymásnak, s kölcsönösen meg is ajándékozták egymást. 1916-1917-ben születtek legszebb női aktjai, rajzai, valamint Térdeplő kis női akt és Vetkőző női akt című szobrai. Modelljükhöz, Mária Kienichhez mély és tartós kapcsolat fűzte. Nem tudni pontosan, hol és mikor ismerkedtek meg, de 1916-1917 telén Brzezinyben megszületett Ilonca leányuk. Kislányom feje és Szoptató anya című szobrai tehát életrajzi vonatkozásúak. 1917-ben egy ideig újra a Százados úti telepen élt, elkészítette Lengyel Béla egyetemi tanár síremlékét Budapestre. 1918 nyarán ismét bevonult; az olasz fronton: Cormonsban, Goriziában harcolt. 1918 augusztusában írta öccsének: „Én jelenleg itt csinálok vázlatot az itten körül elesett debr-i 39-esek temetőjébe jövő hadiemlékről." Mivel időközben leszerelt, e művek jó része már nem valósult meg. A háború poklát megjárt, megcsömörlött Medgyessyben nőtt a tiltakozás a háború vámszedői ellen. Érthető, hogy híve lett a forradalomnak, s szerepet vállalt a Magyar Tanácsköztársaság művészeti életében. Részt vett például az 1919 márciusában rendezett „Hadviselt művészek" kiállításán. 1919 májusában a Duna-parti Andrássy-palotában megkezdte működését a Proletár Képzőművészeti Tanműhely, irányítója három fiatal művész, „kik művészetüknek maguk is forradalmárai" - írta Az Újság. „A tanműhely vezetését a direktórium Uitz Béla festőművészre bízta. A festészeti osztályt Nemes Lampérth József, a szobrászati osztályt pedig Medgyessy fogja vezetni." - közölte a Vörös Újság. Az 1920-as években szerényen és szegényen élt a művésztelepen, jórészt síremlék- és portrékészítésből tartotta el magát. 1922 októberében a Helikon Galériában rendezett kiállítást Boromisza Tiborral együtt. A festő harmincnégy művét, Medgyessy húsz gipsz- és kerámiaszobrát állította ki, többek között a Lovas reliefjét és szobrát, a Menekülőket és a Pihenő lánykát, a Kövér gondolkodó 12 Medgyessy Ferenc harctéri műterme, 1917