Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Csobán Endre megnyitója a Csokonai Kör könyvnapi ülésén 1942. június 2. (...) Nemrégiben az a kijelentés hangzott cl Debrecenről, hogy itt még csak disznótorba jártak az emberek, amikor egy kisebb magyar város már magasrendű kultúrát fejlesztett ki. Csak a könyv történetére kell gondolnunk, hogy megmosolyogjuk ezt a nem túlságosan szilárdan megalapozott véleményt. A Nagy-Magyarországon működő nyomdák közül a Debreceni Városi Nyomda a legrégibb, 19 év múlva 400 éves lesz. 1561 óta folyamatosan dolgozik és itt készült a régi magyar, vagyis az 1711 előtti nyomtatványok 20%-a. Azt a másik magyar várost, amelyről a fabulában szó van, mi nagyon szeretjük, és sokra becsüljük, mert a magyar szabadságnak és a magyar kultúrának - kisebb arányokban - éppen olyan rendíthetetlen védője volt, mint Debrecen. Nem kisebbíti ezeket az érdemeit, ha a könyvnyomtatás terén sem mérkőzhetik Debrecennel. Nem szólok a Kollégiumról, amely mint főiskola, csaknem 400 éves és már azelőtt is századokon keresztül működött, mint az eleminél magasabb rendű iskola. Nem szólok ennek tanárairól és diákjairól, akiknek nevét egyaránt meg lehet találni a magyar tudomány és a magyar irodalom történetének legfényesebb lapjain. Nem szólok az ötvösművészekről, a szűcsökről, a kardcsiszárokról és egyéb fegyvergyártókról stb., akiknek megmaradt munkái remekei a régi magyar művészetnek. (...) Ha végigtekintek csak mai előadóink névsorán és azokra a debreceni írókra és tudósokra gondolok, akik nem szereplői mai ülésünknek, de könyvet írnak és még többet tudnának írni, ha kiadó volna rá, máris büszke vagyok a mai, a modern Debrecenre és egyáltalán nem féltem mai szellemi életünket a múlttal való összehasonlítástól. Szeretném, ha már újra ott tartanánk, ahol 1711 előtt, hogy tudniillik a debreceni szerzők munkáit debreceni kiadók adnák és debreceni nyomdák nyomnák ki. (...) A mostani könyvnapi könyvek örvendetes fejlődést mutatnak a régebbiekhez képest. Sok jó magyar írót találunk a szerzők között s különös dolog, vagy talán nagyon is természetes, hogy a legjobbak mind igen közel állanak lélekben Debrecenhez. Ennek kettős oka van. Egyfelől az irodalom visszatért az ősi magyar forrásokhoz. Másfelől ezek közül a legtisztább és legbőségesebb vize éppen Debrecenben buzog. Azok közül, akikről mai előadóink beszélnek, Csokonai teljesen a mienk. A kollégiumi szellem révén, amelynek egyik legtisztább hirdetőjéről, Karácsony Sándorról is elmondhatjuk, hogy egy velünk. Móricz Zsigmond is itteni diák volt, s éppúgy tartja a rokonságot Debrecennel, mint mi ővele. Erdélyi Józsefet legritkábban látjuk magunk között. De ő is debreceni diák volt (jogász), s költészete közelebb áll a debreceni lélekhez, mint bárkié azok közül a költők közül, akik nem Debrecenben élnek. (...) (Kézirat - DIM) 510