Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Csobán Endre: Irodalmi helyzetkép 1942. november (...) nemcsak politikai, hanem gazdasági, folklorisztikus és egyéb színei is vannak ma az irodalomnak. De ez nem baj, hogy így van. így ugyanis egyre közelebb ér az irodalom ahhoz, ami minden irodalom végső célja kellene legyen, hogy ti. a nemzeti élet egészét adja. Tegyük még hozzá ehhez, hogy azok a folyóiratok, amelyek társadalmiaknak, nemzetpolitikaiaknak, kultúrpolitikaiaknak, vagy tisztán politikaiaknak mondják magukat, egyre többet foglalkoznak irodalmi kérdésekkel. Igaz, hogy ez a legtöbb esetben az író személyének felmagasztalásán, vagy lebecsmérlésén keresztül történik, de a lényeg mégis megvan náluk is. Ez pedig az, hogy az irodalom belenyúl a magyar élet minden kérdésébe, elér a nemzeti tevékenység minden területére. És megfordítva, a nemzeti élet minden zuga érzi, hogy az irodalom nélkül nem érheti el célját, nem valósíthatja meg törekvéseit. Es ez így van jól. A magyar irodalom már nem egyszer volt a múltban a nemzeti élet felemelője, megmentője vagy legalább az a menedék, ahol a nemzeti szellem kivárhatja a jobb időket. (...) Nagyjából három fő irányt különböztetünk meg mai irodalmi életünkben. Három főbb felfogást, amelyek - igen érdekes - szoros kapcsolatban állnak a magyar társadalomnak a nemzet-fogalomról vallott vagy kialakulóban lévő felfogásával. Az első felfogás a magyar nemzet fogalmát egyenlőnek veszi a magyar néppel. Ez az ún. népi írók körében alakult ki. Tehát irodalmi gyökerei vannak elsősorban. Egy másik felfogás a nemzet fogalmát kiterjeszti az asszimiláltakra is. Ezzel kapcsolatban az irodalomban magyaroknak tekintik azokat az idegen gondolatokat is, amelyeket még nem emésztett meg a magyar szellem. Célja éppen az, hogy ezeket a gondolatokat a magyar lélek integráns alkotórészeivé tegye. Jellemző vonása még az is, hogy a nemzet jövőjét a régi liberális gondolkozás alapján kívánja kialakítani, kevés tekintettel a népre. Ez a csoport tulajdonképpen az összetételében és szellemében elidegenesedett művelt középosztály irodalma. A harmadik felfogás a nemzet fogalmi meghatározását oly módon szövegezi, hogy elsősorban az asszimiláltakra van tekintettel. A tömegek felemeléséért dolgozik, de semmi tekintettel nincs a magyar népi sajátosságokra. Valami keverék magyarságot akar külföldi útmutatások és papírelgondolások alapján. Egyelőre egyik felfogás sem tudja legyűrni a másik kettőt. Azt sem mondhatjuk el egyikről sem, hogy ideológiája már végleges. Valószínűnek kell azonban tartani a magyarság jól felfogott érdekében is, hogy az első helyen említett felfogás diadalmaskodjék oly módon, hogy engedményeket tegyen a második helyen említett felfogásnak. A harmadik felfogásról már most megállapíthatjuk, hogy nem sok köze van az igazi magyarsághoz. így valószínű, hogy nyom nélkül fog eltűnni rövid idő alatt szellemi életünkből. A politikai életről nem beszélek, mert nem akarok napi politikával foglalkozni. (...) 511